Mátraverebély-Szentkút

A hagyomány szerint 1090 körül ezen a tájon harcolt Szent László király a betörő pogány kunokkal. A csata hevében egyszer csak azt vettei észre, hogy elszakadt katonáitól és minden oldalról ellenség veszi körül. Egy mély vízmosás felé menekült. Amikor azt átugrotta, megszabadult üldözőitől. Lova patája nyomán azonban forrás fakadt: ez a Szent László ugratása, s a forrásban sokan látni vélik a ló patkójának nyomát.

A Szentkút tisztelete az 1600-as évek közepétől követhető nyomon. A legenda szerint Mária közbenjárására és útmutatása szerint a verebélyi pásztor néma fia ivott a lópata alakú forrásból. A hírre összesereglő emberek körében újabb csodás gyógyulások történtek. A XVII. század második felében már igazolhatóan gyöngyösi, füleki és szécsényi ferences atyák vezették a verebélyi zarándoklatokat, s remeteként ők lettek a szent hely gondozói. Hegyoldalba vájt remete celláik és kápolnáik a kegyhely látványosságai napjainkban.

Az első kőkápolnát 1708-ban építtették. A kápolnában már látható volt a kegyszobor, amiről azt tartja a hagyomány, hogy azt a verebélyi pásztor fia faragta hálából. Mások szerint egy korábbi szoborról van szó, s ez lenne az Esterházy Pál által is emlegetett (1696) pásztói Mária-kegyszobor.

A mai templom és ferences kolostor a XVIII. század közepén épült. A XIX. század közepén készült el a gyóntató udvar, s annak Nepomuki Szent János kápolnája, amely ma a Szenvedő Krisztus kápolna. Ebben tartották egykor azt a rengeteg mankót, amit a meggyógyultak hagytak itt gyógyulásuk után köszönetük jeléül Máriának. A templom oldalbejáratánál máig márvány hálatáblák százai tanúskodnak Mária szűnni nem akaró segítségéről, közbenjárásáról.

Évente sok tízezres tömeg kereste és keresi fel a Szentkutat nemcsak a Mária-ünnepeken, hanem vasárnapokon is. VI. Pál pápa a templomot 1970-ben basilica minor rangra emelte.

Magyar Kurír