Mátyás, a kisorsolt ember – 2007. február 24.

A másik jelölt, Jusztusz, nyilván ugyanolyan méltó lett volna erre a tisztségre. Biztosak lehetünk abban, hogy Jusztuszban nem volt sértődés amiatt, hogy nem lett apostol, hiszen már eleve olyfokú szeretetben élt, hogy jelölhették apostolnak.

Nem lett apostol, de mégis az lett. Szélesebb értelemben, de nem másodlagos módon. Tudta, mit jelent a feltámadott Jézusról beszélni, mint ahogy az ősegyházban mindenki tudta. Ezért azt is állíthatjuk, hogy Mátyásban sem volt nagyképűség a választás után, hiszen tudta, hogy nem emberi alapítású közösségnek lett a tagja. Jó lenne, ha mi is ilyen nagyvonalúsággal kezelnénk emberi pozícióinkat.

Mennyi mérget tudunk adagolni egymásnak kisstílű hatalmi harcainkkal! Jó lenne, ha jobban értékelnénk keresztségünket. Ezzel már be lettünk kapcsolva a Szentháromság vérkeringésébe. Ehhez már semmiféle emberi pozíció nem ad többletet, ezek csak azért kellenek, hogy rendezettebb legyen életünk.

Sánta János