Meðugorje: „Egyelőre nem állapítható meg a természetfeletti jelleg”

Szarajevó–Zágráb: XVI. Benedek pápa a Bosznia–Hercegovnia déli részén fekvő Mária-kegyhelyet, Meðugorjét nem szándékozik hivatalosan is katolikus zarándokhellyé nyilvánítani. Ratko Peric mostari püspök egy zágrábi újságnak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a pápa a meðugorjei Mária-jelenések elismerésére vonatkozó direkt kérdésre csak „csodálkozva mosolygott”.

Peric hozzátette: nincsen bizonyíték a meðugorjei események természetfeletti jellegére. Ezért nem lehet elismert zarándokhely, hivatalos egyházi zarándokutak sem indulhatnak oda. A püspök igen szkeptikusan nyilatkozott az eddigi 35 000 „Mária-jelenésről”, illetve a „medugorjei látnokokról”. Perci elődje, Pavao Zanic püspök is elutasította a „jelenéseket”.

1991-ben az egykori Jugoszláv Püspöki Konferencia a „zadari nyilatkozatban” a jelenésekkel kapcsolatban így fogalmazott: „az eddigi vizsgálatok alapján nem állapítható meg, hogy természetfeletti jelenésekről és megnyilatkozásokról van szó.” Egy 1998-ból származó levélben a Hittani Kongregáció megerősítette a jugoszláv püspökök állásfoglalását.

Meðugorjéban 1981. június 24. óta több „látnok” részesült Mária-jelenésekben. A helységbe évente mintegy 1 millió keresztény látogat el a világ minden részéből.

A püspökök világszerte különbözőképpen viszonyulnak a jelenésekhez. Egyrészt tiszteletben tartják a helyi püspök és a helyi püspöki konferencia állásfoglalását, másrészt pedig a jelenésekből származó „gyümölcsökre” utalnak: világszerte a zarándokok között sok a megtérő, sok a kibékülő család. Időről időre az is előfordul, hogy fiatalok vagy idősebbek egy medugorjei látogatás nyomán választják a papi hivatást.

Történészek arra hívják fel a figyelmet, hogy Meðugorjével kapcsolatban nem szabad elfelejtkeznünk a „történelem terhéről” sem. Vukcsics Iván – Szent Száva (Sebő) Hercege, róla kapta nevét Hercegovina – 1466-ban bekövetkezett halála után az ország hamarosan a törökök kezére került, akik szétverték a már létező egyházi infrastruktúrát, egyedül csak a ferenceseket hagyták szabadon működni.

Amikor a több mint 400 éves oszmán uralom után Hercegovina 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia része lett, a lakosság többsége már iszlám vallású volt. A monarchia megkísérelte visszaállítani a keresztény egyházszervezetet, és Mostar újra püspöki székhellyé vált. A ferencesek azonban a mai napig nem integrálódtak az egyházmegyei lelkipásztorkodásba. A mostari püspökök újra és újra megkísérelték, hogy a fontosabb egyházközségeket – amelyeket évszázadokon át ferencesek irányítottak – egyházmegyés papokra bízzák, ami azonban a szerzetesek és a hívek ellenállása miatt többnyire nem járt sikerrel. Meðugorje egyike ezeknek a plébániáknak. Ezért is váltott ki megütközést néhány „meðugorjei üzenet”, amely nyílt kritikával illette a mostari püspököt. A püspökség és a meðugorjei ferencesek viszonyáról ennek a történelmi feszültségnek az ismerete nélkül nem alkotható teljes kép.

KAP/Magyar Kurír

Képek: www.meðugorje.hr