Meg kell szabadulnunk a félelemtől

Nézőpont – 2011. április 11., hétfő | 13:43

Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke három év kihagyás után, januártól folytatja a „Reggeli gondolatok” című sorozatát az Avvenire olasz napilapban. „Nem oldhatom meg életed összes nagy problémáját. E sorok olvasója számára csak útitárs lehetek, aki ugyanazokat a fájdalmas vagy örömteli tapasztalatokat éli át, ugyanolyan kérdései vannak, kétkedik, fél, remél, olykor talán el is keseredik. Igaz: „nem vagyok nagy dolog”, ahogy a Reggeli gondolatok sem az. De igyekszem veletek együtt „mindaz lenni, ami csak lehetek” – írja saját maga a sorozat újraindulásakor. Az alábbiakban egyik írását közöljük:

Meg kell szabadulnunk a félelemtől. Nem a hatalom ront meg, hanem a félelem. A hatalom elvesztésének félelme megmételyezi azt, aki magáénak vallja. A hatalom által kiszabott büntetéstől való félelem pedig azt károsítja, aki ennek alá van vetve.

Aung San Suu Kyi, Nobel béke-díjas (1991) szavai ezek, akit többéves börtönbüntetésre, majd házi őrizetre ítélt a burmai katonai rezsim annak ellenére, hogy az ország függetlenséget kivívó hős lányáról van szó.

Szükségtelen sokat kommentálni egy ilyen kézzel fogható igazságot. Éppen a félelem a gyökere sok tisztességtelen tettnek, és éppen ezért vallotta meg tétovázás nélkül Montaigne bölcseleteiben: „A félelem az, amitől a legjobban félek.”

A félelem, hogy elveszítesz egy beosztást, talpnyalásra, félrevezetésre, megalázkodásra indít. A félelem, hogy elveszíted valakinek a szeretetét, féltékennyé tesz és kicsinyes tettekre ösztönöz. A félelem, hogy elveszted másokkal szembeni fölényedet, kíméletlenné, sőt kegyetlenné is tesz. A hírnév elvesztésének félelme hiúvá és üressé tesz. Sokáig folytathatnánk még e gyengeségek és nyomorúságok litániáját, ezért helyénvaló kérni Istent, hogy szabadítson meg minket minden félelemtől és gyávaságtól, s tegyen szerénnyé minket.

Meg kell különböztetnünk a félelmet és az istenfélelmet. Gyakran az emberek azért tartják merésznek magukat, mert nincs bennük tisztelet mások iránt, és arogánssá, arcátlanná válnak. Ha a félelmet tekinthetjük emberi hibának, akkor az istenfélelmet tarthatjuk erénynek. Ezért olvassuk a Bibliában: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7).

Magyar Kurír

(lt)