Megalkuvás nélkül – Könyv Jakab Antal püspökről

Varga Gabriella és  Vencser László könyve Jakab Antal püspök életútját mutatja be, születésének századik évfordulója alkalmából. A könyvbemutatóra a szerzők jelenlétében kerül sor, január 27-én, szerdán 11 órakor.

Jakab Antal 1971 és 1980 között segédpüspök, majd Márton Áron nyugdíjba vonulása után 1980 és 1990 között a Gyulafehérvári Egyházmegye püspöke volt.

1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván. Elemi iskoláit helyben, középiskoláit Gyergyószentmiklóson, teológiai tanulmányait pedig a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. 1934. június 29-én szentelték áldozópappá. Gyergyóditróban volt káplán, majd Kolozsvárra került Márton Áron főesperes-plébános mellé, aki aztán Rómába küldte egyházjogot tanulni. Doktorátussal tért vissza a Kolozsvári Püspöki Helytartóságra, Márton Áron elhurcolása után pedig ő lett az egyházmegye első titkos ordináriusa. 1951 augusztusában a hatalom őt is letartóztatta, a felsőbányai ólombányába, majd a Duna-csatornába küldte kényszermunkára.

Összesen 13 évet raboskodott, szabadulása után csak évekkel később engedték meg hogy Gyergyóremetén és Búzásbesenyőn ellássa a lelkipásztori feladatokat. A hatvanas évek közepén Márton Áron visszahívta Gyulafehérvárra, hogy ott tanárként működjön, egyházjogi és erkölcsteológiai katedráját pedig csak 1968-tól nyerhette vissza. 1971. december 23-án nevezte ki VI. Pál pápa utódlási joggal Márton Áron segédpüspökének, majd 1980. április 2-án püspökké szentelték és 1990. március 14-i visszavonulásáig vitte az egyházmegye kormányzásának nehéz terhét.

Jakab Antal az erdélyi magyarság legnehezebb, az eltervezett román felszámolás és megkezdett falurombolás idején volt megyéspüspök. Ebben az időben egyházmegyéje vezetése a börtönéveknél is nehezebb kihívást jelentett, de ő nagy tudásával, kitűnő diplomáciai rátermettségével mindent megtett híveiért, ami csak erejéből tellett.

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír