„A megbékélés lehetőségének történelmi korszakát éljük”

A konferencia helyszíne és egyik társrendezője a budapesti Andrássy Gyula német nyelvű egyetem, további társrendezők a Konrad Adenauer Alapítvány és az Antall József Alapítvány voltak, védnöke Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Megjelent a konferencián Juliusz Janusz apostoli nuncius és Szlovákia nagykövete, Juraj Migaš.

A résztvevőket Hans Süssmuth professzor, az Adalbert Alapítvány választmányi elnöke köszöntötte. Bemutatta az Alapítvány magyarországi képviseletét, valamint a nemrég megjelent „Az Európai Unió mint híd az Adalbert-országok, Magyarország és Szlovákia polgárai között” című kiadványt.

A kollokviumon Erdő Péter bíboros, František Tondra szepesi püspök, Bába Iván volt külügyminisztériumi államtitkár és František Mikloško, a Szlovák Parlament volt elnöke szólalt fel, a beszélgetést Hans Hermann Henrix professzor vezette.

Erdő Péter beszédében úgy fogalmazott, hogy a megbékélés lehetőségének történelmi korszakát éljük. Mindkét ország tagja az Európai Uniónak, és ez a tény is számos lehetőséget kínál egymás megismerésére és az együttműködésre. Az egyéni döntéseket azonban soha nem lehet megspórolni – figyelmeztetett. A jelen történelmi helyzet lehetőséget ad a valóban szabad és felelősségteljes döntések meghozatalára. Erdő Péter felidézte a tavaly nyári szlovák-magyar püspöki konferencia levélváltását, a közös szentmisét Esztergomban. Mint mondta, ez a történelmi esemény nem váltott ki nagy visszhangot a két országban, sőt, utána erőszakos atrocitások is történtek. De a megbékélési szándék megerősítését jelentette, hogy a szlovák püspökök levélben fejezték ki: nem értenek egyet az erőszakos nacionalista megnyilvánulásokkal.

A kiengesztelődésre európai vonatkozásban is nagy szükség van – folytatta Erdő Péter, ezt mutatja az is, hogy az ősszel megrendezendő III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés témája is ez lesz. Erdő Péter bíboros szólt az esztergomi Szent Adalbert Központban létrehozott kutatócsoportról is, amelynek feladata a közép-európai régió kultúrájának és történelmének határokon átívelő kutatása. (Erdő Péter bíboros beszéde németül Dokumentumok rovatunkban olvasható.)

František Tondra szepesi püspök beszédében olyan száguldó gyorsvonathoz hasonlította a két nép közös történelmét, amely csak fontos állomásokon áll meg. Ezek a megállók azonban emlékezetesek. Ilyen volt 2000-ben a kereszténység kétezer éves jubileumának ünneplése, és ilyen a két püspöki konferencia 2006-os levélváltása és az esztergomi szentmise.

Bába Iván hozzászólásában elmondta: a szlovák és a magyar népben sok közös vonás van, mint ahogyan történelmük is közös. A XIX. és a XX. században azonban történtek olyan események, amelyek máig ható sérelmeket okoztak mindkét nép életében. Ezeket eltagadni nem lehet, és az sem várható, hogy ezen események értékelése egyszerűen közös nevezőre hozható. Sokat segít azonban az a történelemszemlélet amely a tények objektív feltárása mellett a másik fél álláspontját és gondolkodásmódját is figyelembe veszi. A fájdalmas események elszenvedői még itt élnek közöttünk, ezért is nehéz ezen történések objektív elemzése. Reményre adhat okot viszont a XXI. század fiatal nemzedékének pragmatikus gondolkodása, a határok átjárhatósága, a gazdasági együttműködés – mondta Bába Iván.

František Mikloško kereszténydemokrata politikus – aki 2005-ben az Adalbert-díj átvételekor saját nevében bocsánatot kért a magyarok ellen elkövetett sérelmekért – beszédében szintén azt hangsúlyozta: sok közös vonás van a két nép történelmében. A Szent István-tisztelet és a Mária-tisztelet például olyan mélyen élő hagyomány, amely a jelen konfliktusainak feloldásában is segítheti a hívő embereket. A törékeny egyensúlyt azonban könnyen felborítják a politikusok hibái, a szerencsétlen megfogalmazások és a türelmetlenség – mondta a Szlovák Parlament volt elnöke, aki hozzátette: ő minden nehézség ellenére optimista, és hisz abban, hogy a megbékélés lehetséges Ezt a folyamatot szolgálja a kutatók, a tudósok párbeszéde, amelynek konkrét formája a két ország katolikus egyetemének kapcsolata.

* * *

Az Adalbert Alapítványt Paul Klenewefers krefeldi gyáros hozta létre 1989-ben. A gazdag gyáros a II. világháború és az azt követő németországi és európai kettészakadás után vagyonának jelentős részét a német katolikus egyház támogatására fordította, azzal a céllal, hogy Németországban a kereszténység szellemében jöjjön létre kiengesztelődés és lelki megújulás. Az alapítvány létrehozásával ezt a törekvését kívánta kiterjeszteni egész Európára. Meggyőződése volt, hogy Európa megosztottsága csak úgy szüntethető meg, ha közös kulturális és vallási gyökereinket erősítjük.

Ennek szellemében rendez konferenciákat az alapítvány, és ennek szellemében adja át kétévenként az Adalbert-díjat is. 2005-ben František Mikloško Budapesten, a Parlamentben vette át a kitüntetést.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír