Megemlékezés Angelo Rotta emléktáblájánál

A megemlékezés kezdetén Hegedüs D. Géza Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című versét szavalta.

Tanulmányozzák a fiatalok a holokauszt időszakának tragikus történetét; lássák azt, hogy nagyon sokan álltak a rossz oldalon, de sokan voltak olyanok is, akik merték kockáztatni életüket az üldözöttek megmentéséért - mondta beszédében Juliusz Janusz apostoli nuncius. Szólt arról is, hogy az Apostoli Szentszék második világháború ideje alatti budapesti nunciatúrája a budai Várban jelenleg üresen áll, ugyanakkor jó volna, ha ebből az épületből a kormányzat múzeumot hozna létre, hogy az itt megforduló turisták tudjanak "erre a szörnyűséges időszakra emlékezni".

A nuncius emlékeztetett arra, hogy a második világháború alatt 50 millió embert öltek meg, és "a legtragikusabb sorsa a zsidó népnek volt". Ám "ebben az őrült időszakban" is voltak, akik akár az életük kockáztatásával mentették embertársaikat.

Nagy Gábor Tamás, a kerület polgármestere felhívta a figyelmet: a holokauszt idején voltak, akik feljelentették a zsidó embereket, de voltak olyanok is, akik mentették őket. Közülük kiemelte mások mellett Apor Vilmos győri püspököt, Márton Áron gyulafehérvári püspököt, Salkaházi Sára és Schlachta Margit szociális testvéreket. Angelo Rotta mintegy 13 ezer embernek mentette meg az életét azzal, hogy oltalomlevelet állítatott ki számukra, és olyan eset is előfordult, hogy valakit az óbudai gyűjtőtáborból tudtak visszahívni ennek a dokumentumnak a hatására.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a következő imádságában adott hálát azokért, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben:

Mindenható Urunk, Istenünk,
Hálát adunk neked azokért a nagyszerű emberekért, akik kegyelmed segítségével példát adtak nekünk a felebaráti szeretetre és az igaz ügyekért való kiállásra. Hálát adunk azokért, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben, és kényelmüket, biztonságukat, életüket kockáztatva mentették az üldözés és a terror áldozatait. Hálát adunk Angelo Rotta nuncius úrért és Gennaro Verolino tanácsos úrért, akik nem szűntek meg éjt nappallá téve fáradozni az üldözöttekért. Hálát adunk mindazokért az igaz emberekért is, akik a vészkorszakban hitük, szeretetük vagy egyszerűen emberi jóérzésük alapján önálló döntést hoztak. Akik nem üvöltöttek együtt a farkasokkal, hanem mertek emberek maradni akkor is, amikor ez szinte lehetetlennek látszott.
Urunk, Jézus Krisztus! Te segíteni vágyó, könnyes szemmel néztél körül a világban. Személyedben közel hoztad az isteni irgalmat és a boldogságot a rideg, eltompult emberiséghez. Folytatnunk kell művedet, mert a te apostolaid nem azt mondják, hogy lehetetlenség, hanem azt, hogy „szolgálunk az Úrnak teljes alázatossággal és könnyhullatásokkal”. Vágyódunk szenvedélyesen a több, a különb világ után. Tőled kérjük ezt, mert a te ajándékod az élet, és a te kegyelmedből válhat az életünk emberibbé, ragyogóbbá. A te segítségeddel újulhat meg kiengesztelődésben, szeretetben, segítőkészségben és összefogásban.
Irgalmazz, Urunk az emberiségnek, irgalmazz népünknek, add meg az emlékezet megtisztításának kegyelmét és a lelki megújulást. Ámen.

A megemlékezésen Tota Péter Joel megbízott vezető tábori rabbi az áldozatok emlékére mondott imádságot, majd a résztvevők megkoszorúzták Angelo Rotta emléktábláját.

Magyar Kurír