Megemlékezés Boldog Alojzije Stepinac bíborosról

Vatikán: A felnőtt fejjel hivatást kapott Alojzije Stepinacot 1930. október 26-án szentelték pappá, s XI. Pius már négy év múltán kinevezte zágrábi koadjutor érsekké. Elődje elhunytával 1937-től a Szent László magyar királyban védőszentjét tisztelő zágrábi főegyházmegye érseke lett. A világháború idején az isteni és emberi jog hajlíthatatlan szószólója volt. 1945-ben a kommunisták átvették a hatalmat, s a horvát származású Tito marsall vezetésével nyomást kezdtek gyakorolni Stepinac érsekre, hogy alapítson egy Rómától független nemzeti egyházat. Mivel nem engedett a kérésnek, s megmaradt Rómához hűségében, 1946-ban letartóztatták, s – a Mindszenty-pert előrevetítő módszerekkel, vagyis hamis dokumentumokkal, megfélemlítésekkel, kierőszakolt hamis tanúvallomásokkal – 16 évi börtönre és kényszermunkára ítélték, valamint 5 esztendeig eltiltották polgári jogai gyakorlásától. XII. Pius nem feledkezett meg hűséges püspöktestvéréről, s 1953-ban kinevezte bíborossá.

Természetesen a fogva tartott Stepinac érsek nem vehette át a bíborosi kalapot. Mint a prédikációból kiderült, többször felajánlották neki, például az 1958-as pápaválasztás idején, hogy utazzon el Rómába, ő azonban ezt mindig visszautasította. Félt, hogy ha egyszer elhagyja hazáját, soha többé nem engedik őt vissza nyájához. Népével akart szenvedni, s kész volt a legvégső áldozatot is vállalni ezért. Később börtönbüntetését megváltoztatták, internálták, s egy vidéki plébánia egy szobájában helyezték el, ahol teljesen elzárták a külvilágtól. A faluban lakó családja ez idő alatt teljesen tönkrement, hisz az állandó feszültség és a lelki terror megtette hatását. Időközben Stepinac bíboroson több betegség tünetei is jelentkeztek, ő azonban nem akart kórházba menni, attól tartva, hogy ott – ahogy azt mi magyarok Romzsa Tódor vértanúságából tudjuk – orvosi módszerekkel ölik meg, s a közvéleménnyel elhitetik, hogy a betegség okozta halálát.

Végül a kommunista kormányzat döntésre szánta el magát, s lassan adagolt mérgekkel embertelen módon meggyilkolta Alojzije Stepinac bíborost. Élete utolsó napjaiban többször misézett ellenségeiért. Február 10-én fájdalmai egyre nagyobbak lettek, alig tudott lélegezni. Egész délelőtt a Szűzanya képét nézte, s amikor a plébános néhány dolgot szeretett volna megbeszélni vele, a bíboros csak ennyit mondott: „… most csak a leglényegesebbel kell törődnöm”, majd meggyónt. Dél körül üzenetek Zágrábba, hogy az orvos, aki eddig kezelte – s aki a mérget adagolta – jöjjön ki, mert a főpásztor nagyon rosszul érzi magát. A válasz ennyi volt: „Most már nem jövök többet”. Stepinac bíboros talán megértette, mit jelent ez, s többször egymás után ismételte: „Istennek legyen hála, Istennek legyen hála”. Még aznap elérkezett hozzá a halál angyala. Utolsó szavai ezek voltak: „Ó… milyen nehéz… Áldott legyen az Úr neve… Fiat voluntas tua – legyen meg a te akaratod…” Alojzije Stepinac bíboros Krasicban, 1960. február 10-én visszaadta sokat szenvedett lelkét Teremtőjének.

II. János Pál pápa – a vértanúság beigazolódása után – 1998. október 3-án avatta szentté Zágráb vértanú főpásztorát

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír