
„Kaszap István kereste Istent!” – emelte ki a főpásztor szentbeszédében. Szólt Kaszap István életéről, gyermekkori ministrálásairól, arról, hogy tudatosan igyekezett legyőzni indulatos természetét, és a világ kihívásai ellenére is értéknek tartotta az állapotbeli tisztaságot. Istent kereste a csöndben, a tudatosan vállalt szolgálatokban. Készséges, szelíd és komoly ember volt. Istent keresve megtalálta helyét, azonosult hivatásával, rendi célkitűzéseivel. Összeszedetté vált, szeretett imádkozni, az Oltáriszentség előtt időzni, és megtanult Isten jelenlétében élni.
A nehézségek közepette sokszor nehéz felismernünk Isten jelenlétét; Kaszap István élete példája annak, hogy „az Istent keresőknek minden a javukra válik". Ez a fiatalember mindenben Istent kereste, a szenvedésben, a kudarcban is; nemcsak elfogadta, mint Isten akaratát, de fel is ajánlotta szenvedéseit. Spányi Antal idézte Kaszap István halála előtti szavait: „Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!"
Egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az élet túlmutat önmagán, és Isten felé tart. „Bátran tekintsünk rá, kövessük példáját! Tanuljunk tőle!" – buzdított a püspök, és bátorította a betegségben, bajban lévőket, hogy bizalommal kérjék Kaszap István közbenjárását, mert ezzel sokak imájához társulnak, olyanokéhoz is, akik már megtapasztalták égi közbenjárását.
„Keressük mi is Istent, életünkben, sikerben és kudarcban, nehézségben és eredményben, egészségben és betegségben. Legyen tanúságtételünk, életünk példája rámutató tanúságtétel, hogy lehessen a magyar fiatalságnak új példaképe. Szükségünk van rá!" – zárta beszédét a főpásztor.
A Székesfehérvári Egyházmegyében a vasárnapi szentmiséken a hívek könyörgései közt a következő fohász hangzik el: „Kérünk Istenünk, ajándékozz a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében; add, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük őt!"
Bertáné Pintér Katalin/Magyar Kurír
Képek: Ugrits Tamás