„Megfontolások a homoszexuális személyek együttélésének törvényes elismerésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban

Vatikán: Július 31-én délelőtt tették közzé a Hittani Kongregáció új dokumentumát az azonos nemű személyek együttélésének legális elismerésével kapcsolatos kérdésekről. A Hittani Kongregáció prefektusa és titkára, Joseph Ratzinger bíboros és Angelo Amato érsek kézjegyével ellátott július 3-ai dátumot viselő dokumentumot II. János Pál pápa 2003. március 28-án hagyta jóvá. A mindössze 12 oldalnyi irat pontos címe: „Megfontolások a homoszexuális személyek együttélésének törvényes elismerésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban.” Az utóbbi 20 évben az egyházi tanítóhivatal már számos alkalommal foglalkozott a homoszexualitás morális és lelkipásztori szempontjaival. A jelenlegi dokumentum ezért már nem tér vissza ezekre a kérdésekre, hanem ezúttal azokra az etikai-politikai problémákra akarja irányítani a figyelmet, amelyeket az azonos neműek párkapcsolata jelent a világ különböző részein, főként jelenleg a nyugati világban, a törvényalkotók és a katolikus politikusok számára.
A „Megfontolások” három lényeges pontot érintenek: az első a házasság lényegi jellemzője, amely a nemek komplementaritásán, egymást kiegészítő jellegén alapul, a második a homoszexuális élettársi viszonnyal kapcsolatos állásfoglalás és végül azok a különböző jellegű, biológiai-antropológiai, társadalmi és jogi érvek, amelyek alátámasztják a katolikus egyház elutasító tanítását és állásfoglalását.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy az egyház nem ítélkezik a homoszexuálisok fölött, hanem tisztelettel van irántuk, ám ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az azonos neműek közötti együttélés jogi elismerést kaphat. A dokumentum az emberi társadalom helyes irányban történő fejlődésére nézve károsnak mondja a homoszexuális élettársi kapcsolatot és figyelmezteti a politikusokat, hogy ha ezt a törvény szintjére emelik, akkor „súlyosan erkölcstelen” tettet hajtanának végre. A világ nagy kultúrái általában sajátos intézményes elismerésben részesítik a házasságot és a családot. Az a tény, hogy a házasságban a nemek kiegészítő szerepet játszanak, természetes igazságon alapul, amelyet megerősít a kinyilatkoztatás, miszerint a férfi és nő személyek közösségének megvalósítói és ezen keresztül sajátságos módon részt vesznek Isten teremtő művében, elfogadnak és felnevelnek új életeket. Semmiféle módon nem lehet párhuzamot vonni a homoszexuális párkapcsolat és a házasságra és családra vonatkozó isteni terv között. A házasság szent, míg a homoszexuális párkapcsolat ellentétben áll a természeti törvénnyel és alapvetően rendezetlen. A dokumentum emlékeztet a Szentírás egyes szakaszaira, amelyek a homoszexuális hajlamot súlyos eltévelyedésnek nevezik. A katolikus egyház ma azon az állásponton van, hogy tisztelettel, együttérzéssel és tapintattal elfogadja a homoszexuálisokat, ám azt mondja nekik, hogy Isten törvényei szerint tisztaságban éljenek. A homoszexuális hajlam objektíve rendezetlen, annak gyakorlata pedig a tisztasággal ellentétben álló súlyos bűn. Az azonos neműek párkapcsolata nem tölt be semmiféle társadalmi funkciót, nincs képessége az élet továbbadására, az emberi faj fenntartására, semmi sem indokolja tehát annak törvény szerinti elismerését.
A homoszexuális élettársi kapcsolat még analogikus értelemben sem tölti be azt a feladatot, amely miatt a házasság és a család sajátságos és kvalifikált elismerést kap. Ezzel szemben számos ok arra utal, hogy ezek a kapcsolatok károsak az emberi társadalom számára, főként, ha növekedne azok befolyása a társadalom szövetére. „A homoszexuális együttélések legalizálása, vagy a házassággal egy szintre emelése nemcsak azt jelentené, hogy jóváhagyunk deviáns magatartást, azzal a következménnyel, hogy a jelenlegi társadalom elé példaként állítjuk, hanem azt is, hogy elködösítjük azokat az alapvető értékeket, amelyek az emberiség örökségét alkotják” – olvassuk a Hittani Kongregáció dokumentumában. A homoszexuálisokkal szemben a civil hatóságok hármas magatartást tanúsítanak: tolerancia, törvényes elismerés, vagy a házassággal való egyenjogúság elismerése. A tolerancia-politika kapcsán a katolikus hívő kötelessége, hogy hangsúlyozza a jelenség erkölcstelen jellegét és kérje az államtól annak bizonyos korlátok között tartását, amely nem teszi ki veszélyeknek a társadalmat és nem állít a fiatalok elé helytelen példát a házassággal és szexualitással kapcsolatban. A legális elismerés vagy a heteroszexuális házassággal való azonosítás esetében világosan és indokoltan ellen kell szegülni, fenntartva a lelkiismeretben történő visszautasítás jogát is.
A Hittani Kongregáció dokumentuma a befejező részben a katolikus politikusokhoz fordul: a képviselőknek „erkölcsi kötelességük”, hogy megakadályozzanak minden olyan törvénytervezetet, amely legális elismerést akar adni a homoszexuális élettársi kapcsolatoknak. A józan ész nem igazolhat ugyanis olyan törvényt, amely ellentétes a természetes morális törvénnyel. Az állam nem mondhat le arról a kötelességéről, hogy védelmezze a köz java számára alapvetően jó intézményt, amelyet a házasság jelent. A homoszexuális párkapcsolat, mint privát ügy vagy annak törvényes elismerése ugyanis nem ugyanaz. A törvényes elismeréssel, amely egyfajta társadalmi modellé válik, leértékelődne a házasság intézménye és megváltoztatná az alapvető morális értékek iránti érzéket.
A Hittani Kongregáció a „Megfontolásokban” rendkívül határozott és negatív abban a kérdésben is, hogy az azonos nemű párok gyermekeket fogadjanak örökbe. „Ténylegesen ez azt jelentené, hogy erőszakot alkalmaznának a gyermek ellen, kihasználva annak gyöngeségi állapotát és olyan környezetben nevelnék fel, amely nem segíti elő az ember fejlődését. Ez a gyakorlat súlyosan erkölcstelen lenne és egyértelműen ellentétben állna azokkal az alapelvekkel is, amelyeket nemzetközi egyezményben az ENSZ elismert a gyermekek jogait illetően.” VR/MK