MEGHALT ANDRÁS KÁROLY KÖZÍRÓ ÉS POLITOLÓGUS

András Károly közíró és politológus, a nyugati magyar újságírók egyik doyenje, a Szabad Európa Rádió vezető szerkesztője, a Mérleg c. lap- és könyvszemle alapító főszerkesztője 2004. július 9-én, 87. életévében Münchenben elhunyt. Az egykori Zemplén megyében, a mai Kelet-Szlovákia északi részében, Felsőlászlófalván 1917. augusztus 20-án erdész családban, egy romantikus vadászkastélyban született. A három kilométerre fekvő szlovák nyelvű osztatlan elemi iskolába gyalog járt, hóban-sárban. Édesapja magyarsága megőrzése érdekében a kassai magyar gimnáziumba küldte továbbtanulni. Kassát úgy megszerette, hogy nyugati vándorlásai ellenére is kassainak tekintette magát. Magyar és francia irodalmi egyetemi tanulmányait Prágában és Budapesten végezte, majd a New York-i Columbia Egyetemen politológiából szerzett diplomát. Diákkorában Csehszlovákiában tevékenyen részt vett a Pax Romana Nemzetközi Katolikus Egyetemista Mozgalomban, szerkesztette a Pfeiffer Miklós kanonok lelkiatyja által alapított Prohászka Körök Új Élet c. lapját. 1945-ben Ausztriába menekült, majd családjával 1951-ben kivándorolt Amerikába. 1951 áprilisától 1988 végéig a Szabad Európa Rádióban dolgozott. 1956-ban a forradalom alatt és után az ENSZ viharos üléseiről tudósított. 1957 júniusában a New York-i szerkesztőségből a münchenibe helyezték át, ahol 1967 áprilisáig a magyar osztály helyettes igazgatójaként gyakorlatilag irányította és informatívabbá, színesebbé, valamint érdekesebbé tette a műsorokat. 1967 tavaszától a rádió központi kutató osztályára került helyettes igazgatóként, ami nem született amerikai számára rendkívüli elismerésnek számított. Képzettsége, szaktudása, páratlan munkabírása és kivételes (magyar, szlovák, cseh, francia, angol és orosz) nyelvismeretei tették alkalmassá erre a felelős szerepre. Még innsbrucki éveiben az Informations Danubiennes c. katolikus sajtótájékoztatót szerkesztette, később a rádióműsoron kívül főleg az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Nyugati magyar esszéírók antológiájában (Bern, 1986) és az Életünkben, majd a rendszerváltozás után a Vigiliában és a Magyar Szemlében publikált, elsősorban a nemzetiségi kérdésről, a Duna-völgyi együttműködésről, a kelet-nyugati kapcsolatokról, Maritainről és Benešről. E témákról számos előadást tartott. 1965-ben a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom (Pax Romana) keretében, a bécsi Herder Kiadó segítségével, döntő szerepet játszott a Mérleg alapításában. A lap politikai semlegessége érdekében évekig névtelenül volt főszerkesztője az évnegyedes lapnak. Õ alakította ki arculatát, és számos írással gazdagította. Kiemelkedik ezek közül az 1967/1. számban megjelent szemlecikke a prófétájának tekintett Jacques Maritain francia neotomista gondolkodóról. Fiatal kora óta élete végéig foglalkoztatta Eduard Beneš csehszlovák államférfi politikai portréja. Július 16-án a müncheni Westfriedhofban, az 1995. október 16-án elhunyt felesége, a művészettörténész és könyvtáros András Mária mellé temetik el. Gyászolja három gyermeke, öt unokája családjaikkal együtt, számos barát és pályatárs. Szerénysége, szakértelme, szerkesztői szigora, szinte aszketikus, fegyelmezett életmóddal párosult fanyar humora és korszerű katolicizmusa felejthetetlen és példamutató marad. Boór János/MK