A meghalt menekültekért is imádkozott a Szentatya a Verano temetőben

 II. János Pál pápa törékeny egészségi állapota miatt ezután már kénytelen volt lemondani erről a látogatásról. Ferenc pápa imádkozott mindazokért a menekültekért, akik a sivatagban vagy a tenger hullámai között lelték halálukat. Vele együtt misézett római helynöke, Agostino Vallini bíboros is.

Pénteken már a délelőtti órákban érezhető volt az ünnepi készülődés a temető és a San Lorenzo negyed környékén. Sok római emlékszik még 1993. november 1-jére, amikor II. János Pál pápa utoljára járt itt és szentmisét mutatott be a veranói temetőben, amely rendkívül gazdag történelmi emlékekben.

Ferenc pápát két csoportba tömörülve fogadták a hívek a temető főbejáratánál. A Szentatya pedig megáldotta a sírokat és elmondott egy fohászt azokért a menekültekért, akik egy jobb jövő reményében indultak útnak és vesztették életüket.

„Én is szeretnék imádkozni ezekért a fivéreinkért és nővéreinkért, akik ezekben a napokban haltak meg, miközben a szabadságot, egy méltóbb életet kerestek. Láttuk a fényképeket, a sivatag kegyetlenségét, láttuk a tengert, ahol sokan megfulladtak. Imádkozzunk értük.”

A pápa imádkozott azokért is, akik életben maradtak, és most összezsúfolva várják a menekülttáborokban, hogy meggyorsítsák a jogi ügymenetet és kényelmesebb körülmények közé kerülhessenek. Ferenc pápa ezután az égre emelte tekintetét, a november elejei rózsaszínben játszó római égboltra: „Ebben a mai napnyugtát megelőző pillanatban, valamennyien gondolhatunk életünk alkonyára: 'Milyen lesz az én alkonyatom?' Valamennyiünk számára eljön az alkonyat. Reménnyel tekintek-e rá? Örömmel tekintek-e rá tudva, hogy az Úr befogad engem? Ez egy keresztény gondolat, amely békét ad nekünk.”

A Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilika, a San Lorenzo városnegyed és az ott található veranói temető fontos helyet foglal el a rómaiak szívében. Maga a temető húsz évszázada fogadja be az elhunytak földi maradványait. A régészeti feltárásokból tudjuk, hogy már az ókorban létezett itt római nekropolisz, vagyis temetőváros, az ún. Szent Ciriaca katakombák. A Verano elnevezés az ősi Campus Veraniból származik, a köztársaságkori Róma szenátori rangú család nevéből ered. Napóleon idején alapították a temetőt, amelynek építését Giuseppe Valadier-re bízták. 1835-ben szentelték föl a temetőt, amely folyamatosan bővült, terjeszkedett azt követően is, hogy 1870-ben Róma lett a frissen egyesült Olaszország fővárosa. Mai arculatát a II. világháborús bombázások utáni újjáépítésben nyerte el, amely súlyos károkat okozott az egész városnegyedben.

XII. Piusz pápa 1943. július 19-én történelmi gesztussal elment a szövetségesek által lebombázott San Lorenzo negyedbe, és a veranói temető előtti téren megáldotta az áldozatokat. Ma szobor őrzi e látogatás emlékét. Utódai követték a hagyományt, és halottak napja környékén szentmisét mutattak be az elhunytakért a Szent Lőrinc-bazilikában, illetve a temetőben. XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápa után most Ferenc pápa is felújította ezt a szokást.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!