Megjelent Arturo Mari könyve II. János Pálról

57 éves pályafutása során összesen hat pápát fényképezett nap mint nap Arturo Mari: XII. Piusztól XVI. Benedek pápáig, aki nem örült nyugdíjba menetelének – mondta Mari a sajtótájékoztatón. Ám ő maga úgy vélte: át kell adni a helyet azoknak, akik utána jönnek.

Felvételei a történelmet örökítették meg: a világháborús évek után nyomon követte, ahogy a Vatikán kapui egyre tágabbra nyílnak: XXIII. János Róma városába ment az emberek közé, majd a pápák közül először utazott vonaton Assisibe és Loretóba. VI. Pál szentföldi útjával megkezdődtek a külföldi apostoli utazások. Közel 60 év alatt a Katolikus Egyház történelmi eseményeit, a felemelő és nehéz pillanatokat egészen közelről élte át.

A fotóriporter 27 évet töltött II. János Pál közvetlen közelében, akire olyan szeretettel gondol, mint saját édesapjára. A mű nem más, mint a szerző személyes vallomása. A vele való beszélgetés felidézi az egyházfő életének azon mozzanatait, amelyek eddig rejtve maradtak a nyilvánosság előtt.  A Találkozunk a paradicsomban Karol Wojtyla pápává választásának 30. évfordulóján jelenik meg.

A könyv lengyel előszavát Stanis³aw Dziwisz érsek, magyar előszavát pedig Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek írta. A könyvet lengyelről magyarra Rigó András fordította, és a Heti Válasz Lap és Könyvkiadó Kft., valamint a Missio Christi Alapítvány gondozásában jelent meg.

Arturo Mari sajtótájékoztatón elhangzott élményei, és sok más, a kötetben nem szereplő epizód a Heti Válasz karácsonyi számában olvasható majd. A mű kapható a könyvesboltokban, ára 2490 Ft; kedvezményesen pedig Heti Válasz Kiadóban és a Helikon Könyvesházban.

* * *

Két rövid részlet a könyvből:

„Viccelsz ugye? A pápa számára ez [a vasárnap] a legkomolyabb munkanap. Bár valahol igazad van – vasárnaponként – 15 perccel tovább aludt, negyed hat helyett fél hatkor kelt. Ez a „pihenés” már-már tréfák tárgyát is képezte. Szombat esténként Dziwisz érsek megkönnyebbüléssel nyugtázta azt, amit aztán a Szentatya mindig mosollyal fogadott: „A mise holnap 7.15-kor, nem pedig 7.00-kor kezdődik.”

„… Az egyik vakáció alkalmával, amikor egy négy-öt fős csoporttal kirándulni mentünk, annak érdekében, hogy egyedül lehessen és nyugodtan elmélyülhessen a tájban és az elmélkedésben, kicsit lemaradtunk mögötte. Elképesztő iramot diktált – úgy tűnt, mintha lassú léptekkel haladna, mégis nagyon nehéz volt tartani a köztünk lévő távolságot. Idősebb kora ellenére is erősebb és sokkal dinamikusabb volt, mint mi. De nem is erről akartam mesélni…”

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír