Megjelent a Dogmafejlődés, dogmaértelmezés című kötet

A teológusokat ma is foglalkoztatja a kérdés, hogy mi a szerepe a dogmáknak az egyház életében, hogyan képes az egyház végérvényes és megváltoztathatatlan igazságokat a mai korban is hitelesen, intellektuális felelősséggel képviselni és továbbadni – írja a piarista rend honlapja.
 
A jezsuita rend magyar tartománya ugyanis most újból megjelentette Alszeghy Zoltán és Maurizio Flick jezsuiták dogmafejlődésről szóló tanulmányát, amely magyar nyelven mind ez idáig a legterjedelmesebb és legkorszerűbb munka. Számot vet az egyház mint kinyilatkoztatást befogadó, hitét megélő és értelmező közösség történelmi feltételezettségével s így a dogmák történetiségével. A dogmáknak eredete van, története van, fejlődnek, és értelmezésük is szüntelenül tökéletesedik. Az utóbbi időszakban a kinyilatkoztatásra, a hagyományra (a hit áthagyományozására), és az egyházra irányuló teológiai reflexió is jelentősen elmélyült, s ez is elkerülhetetlenül kihat a dogmák megértésére és a dogmafejlődés teológiájára.

Alszeghy Zoltán évtizedeken át volt Rómában a Pápai Gergely-Egyetem professzora, és jó barátjával, Maurizio Flickkel nemcsak kiváló teológiai könyveket írt, hanem számos lelkigyakorlatot is együtt tartottak. Írásukat az új kiadás számára nyelvileg gondozták, a lapalji jegyzetek adatait pontosították.

Két újabb tanulmányt is felvettek a kötetbe. Az egyiket – a dogma mibenlétéről a mai teológiában – a spanyol Luis F. Ladaria írta, aki szintén jezsuita teológiaprofesszor. Ő is évtizedeken át tanított a Gregorianán, tanítványa volt Alszeghynek, és hozzá hasonlóan neki is a teológiai antropológia volt az egyik szakterülete. Hosszú éveken át volt a Nemzetközi Teológiai Bizottság titkára, jelenleg pedig (2008-tól) a Hittani Kongregáció titkára.

A harmadik írás pedig a legújabb hermeneutikai nézőpontokkal számot vetve és az új evangelizáció kontextusában taglalja a dogmák értelmezését. Ez a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma, és talán érdemes megjegyezni, hogy bár e bizottság tagjait mindig a szentatya nevezi ki, állásfoglalásai nem számítanak a szó szoros értelmében tanítóhivatali megnyilatkozásnak.

A három tanulmányt létrejöttük sorrendjében (1976, 1983, 1989) vették fel a kötetbe, eredeti megjelenésük adatai pedig az egyes írások végén találhatók.