Megjelent a Pécsi Egyházmegye schematismusa

Nagycsütörtökön jelent meg a Pécsi Egyházmegye schematismusa, amely magában foglalja az egyházmegye jelenleg érvényes név- és címtárát. Hét év telt el az előző névtár megjelenése óta, ám most megújult formában, tanulmányokkal kiegészítve adták közre a kötetet. Az érdeklődők megtalálhatják benne az egyházmegye területén lévő intézmények – iskolák, szociális otthonok, kollégiumok, szervezetek – adatait, valamint esperesi kerületekre bontva a plébániák és a hozzá tartozó települések információit. A névtár végén az egyházmegyében szolgáló, illetve már nyugdíjas vagy elhunyt papok névsorát közli a most megjelent schematismus.

Az előző megjelenéstől eltérően most tanulmányok is olvashatók a kiadott kötetben. Az első a Pécsi Püspökség történetét írja le, Fedeles Tamás és Pohánka Éva összeállításában. Bár viszonylag vázlatosan, de betekintést nyerhetünk az egyházmegye történetébe a kezdetektől egészen napjainkig. Megismerhetjük az egyházmegye püspökeinek főbb tevékenységeit, az oktatás helyzetét, valamint a katolikus lélekszám alakulását és ennek okait, következményeit. Tengely Adrienn az 1918. október 31. és 1919. március 21. közötti polgári demokrácia időszakában elemzi a Pécsi Egyházmegye történetét.

A tanulmányból megtudhatjuk, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalom, döntő mértékben kihatott a Magyar Katolikus Egyházra, így a Pécsi Egyházmegye életére is. Az Egyháznak meg kellett birkóznia a helyi politikai életben részben hatalomra került antiklerikális politikai erőkkel, csakúgy, mint a forradalom és a rendszerváltozás hatására minden oldalról fellépő reformtörekvésekkel, elsősorban az egyházi birtokok kezelése és a Katolikus Autonómia kérdésében, de számos más ügyben is. Tovább súlyosbította az egyházmegye helyzetét az 1918. november 14-én bekövetkező szerb megszállás, mely kettévágta a területet, elzárva az egyházmegye északi részét Pécstől és Zichy Gyula püspöktől. A megszállás másik komoly következménye volt sok helyen a szerb katonáknak a katolikus papok ellen indított akciói, akiknek magyarságukért nem egyszer súlyos testi bántalmazást is el kellett szenvedniük.

A schematismus végén jelent meg Horváth István forrás közlése, mely a Pécsi Egyházmegye területén lévő plébániák 1752-es összeírásáról számol be, és betekintést enged egyházmegyénk XVIII. századi állapotába. A tanulmány alapjául szolgáló, 1752-ből származó írás a püspöki levéltárban található, ám sajnos sem a forrásból, sem a levéltárban őrzött iratokból nem derül ki, hogy ki és milyen céllal írta a dokumentumot. Feltételezhetjük, hogy Klimo György (1751-1777), az előző évben kinevezett megyéspüspök utasítására készítették az összeírást. Ismerve Klimo György egyházszervezési munkáját az elkészült szinopszist valószínűleg fel is használta.

Az összeírás vármegyénként (Baranya, Tolna, Szlavónia), azon belül esperesi kerületenként ismerteti a plébániákat és a hozzájuk tartozó fíliákat, megnevezi a földbirtokosokat, közli az ott élők nemzetiségi, felekezeti hovatartozását és lélekszámát. A felmérés természetesen nem terjed ki a tisztán más felekezetű helységekre.

Az ismertetésben a helységneveket nem az eredeti formában közli, hanem modernizálva, megközelítőleg a mai használatnak megfelelően a könnyebb használhatóság érdekében. Az összeírásból pontos képet kaphatunk a korabeli templomok, kápolnák és plébániák állapotáról és anyagi helyzetéről, mivel a templomtitulus feltüntetése mellett megadja az építéshez használt anyag fajtáját vagy minőségét és az épületek állapotát is. Betekintést nyerhetünk az egyházmegyében szolgáló plébánosok életébe, tanulmányaikba is és megismerhetjük esetleges tudományos képzettségüket és nyelvismeretüket.

A nagycsütörtökön kiadott schematismus segít eligazodni a Pécsi Egyházmegyében, valamint betekintést nyújt a múlt értékeibe, a kiváló személyiségek ránk hagyott emlékeibe.

A kötet tartalma megtalálható az egyházmegye megújult internetes honlapján is, amelynek címe: www.pecs.egyhazmegye.hu.

Fazekas Orsolya/Magyar Kurír