Megjelent a Svetits Intézet félszázéves története

Mellau Márton 1908-ben nagyváradi egyházmegyés papként került Debrecenbe káplánnak, majd 1912-től a Svetitsbe hittanárnak és zárdalelkésznek. 1917-től az 1948-as államosításig igazgatója volt az egyre bővülő intézetnek. Mivel a gondosan készített Historia Domus a II. világháború alatt eltűnt, nyugdíjba vonulása után 1952-55-ig jegyzetei és emlékezete alapján újra írta. Ez jelent most meg kötetben. Ez a kézirat is csak a rendszerváltás után került elő, mert a kommunizmus idején veszélyes olvasmánynak számított.

Mellau Márton történelemtanár volt, minden helyi történést a nagyobb történelmi események távlatában helyezett el. Minden iránt érdeklődő, olvasott szerző képét mutatja ez a visszaemlékezés. Annyi nevet és adatot közöl, hogy igen nagy teljesítmény mindezt emlékezetből leírni. Elbeszéléseire azonban a személyes nézőpont jellemző. A Horthy-korszakban Gr. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter idejéről például azt írja: akkor jó volt tanárnak lenni. Közvetlenül az 1948-as fordulat után érthető, hogy a koalíció időszakát részletesebben tárgyalja, mert rá akar világítani az okokra, a folyamatra, ahogyan bekövetkezett ez a fordulat, amely olyan fájdalmasan érintette őt személyesen és az egész országot is.

A Svetitsben sok izraelita vallású diák tanult a II. világháború előtt és alatt. Ezekkel szemben mindig a tolerancia érvényesült az intézetben. A szerző a háború utáni idők leírásakor többször használ negatív megjegyzéseket a zsidókra, de ez soha nem az izraelita vallásúaknak, hanem az ateistává vált köpönyegforgatóknak szól.

Az intézet az egyes iskolatípusok és tagozatok indításával mindig a kor igényeire válaszolt. Figyelte a kor szükségleteit, és ennek megfelelően indított például kezdetben tanítóképzőt és elemi iskolát, majd kereskedelmi, ipari tagozatot és végül leánygimnáziumot.

A könyv hátsó borítóján M. Zsuzsanna nővér, az intézet jelenlegi igazgatójának szavai szerepelnek: „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol.” Maga Mellau igazgató úr pedig a könyv bevezetésében szól visszaemlékezéseinek céljáról: a mindenkori diákok és tanárok jobban meg tudják becsülni, és tovább tudják fejleszteni azt, amit örökségül kaptak, ha ismerik, milyen nehézségek és küzdelmek árán jött létre és fejlődött az intézet.

Magyar Kurír

(lt)