Megjelent a Tihanyi Kalendárium új kötete

„Köszönjük, hogy ez a szent hely a találkozások helye volt és lehet ma is…” – idézi a Tihanyi Kalendárium legújabb (17.) kötete a hálaadás szavait, melyek a Tihanyi Bencés Apátság önálló monostorrá válása alkalmával hangzottak el az ünnepi szertartáson tavaly. Barkó Ágoston diakónus méltó és hiteles összefoglaló írásában vázolja fel, mit jelent Tihanynak az önállóság az egyetemes egyházjog, a szerzetesjog szintjén és a bencés közösség mindennapjaiban. Történelmi visszatekintéséből kiderül, hogy a jelen állapotot, ezt az autonómiát utoljára a XVI. század elején élvezhette az apátság, mivel utána a török uralom alatt gyakorlatilag megszűnt a félszigeten a szerzetesi élet, s mikor a közösségi élet újra kezdődött a falak között kétszáz év után, már csak fiókapátsági szinten szervezhette meg tevékenységét.

Az ez évi kiadvány felidézi a tihanyi bencés közösség számos, 2011-2012-es jubileumi eseményét; egyes fejezeteiben vissza-visszatérnek Szent Benedek iránymutató szavai, iránymutató szellemisége: „Szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével siessünk előre az Isten parancsainak útján…” E bíztatás, buzdítás a Regula prológusában – túllépve a rend keretein – útmutatót adhat bizonnyal valamennyi krisztuskövető embernek is. Tihanyban minden nagyobb ünnepen hangot kap ez a korokon átívelő üzenet. Csodálatos a kép és a mögöttes értelme is: a szárnyak a szabadságról vallanak, arról a szabadságról, amely felemel az Égig, kiegyensúlyozottságot ad, a szárnyaló szív békéjét, biztonságát, gondviselésbe vetett bizalmát teremti meg.

Erről vallanak a kötetben elmélkedéseikben a tihanyi ünnepek szónokai, ez csendül ki imádságaikból Szent Benedek tavaszi és nyári ünnepein, a védőszent, Szent Ányos templomi szertartásán, a hetvenedik évébe lépett vezető, Korzenszky Richárd perjel és a nyolcvanadik évét betöltött alperjel, Lővey Félix  jubileumán, illetve a gyémántmisés Gőcze Tibold atya ünnepi szertartásán, valamint a bencés fenntartásúvá vált tihanyi általános iskola évnyitó ünnepségén is .

A kötet idézi XVI. Benedek pápa Szent Benedek ünnepén elhangzott üzenetét a világnak, s közli a Tihany ünnepein igét hirdető lelkipásztorok, főpásztorok (Várszegi Asztrik főapát, Dékány Á. Sixtus ciszterci apát, Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinata világi elnöke, Nagy Lajos református lelkész, Korzenszky Richárd perjel) szentbeszédeit, ünnepi gondolatait. Kiss Domonkos bencés atya a bencés oblátusságról ír, visszatekintve annak múltjára és jelen aktualitásaira. Nyiredy Maurus a hit évére nyújt tanácsokat: Hogyan olvassuk a Bibliát? Ehhez kapcsolódik Sebastian Painadath jezsuita szerzetesnek a Jézus-imáról szóló elmélkedése is. A kötetben hagyományosan folytatódik a perjelnapló révén (ezúttal Fink Jusztin 1863-as feljegyzései alapján) a régmúlt és a Historia Domusban rögzített 1943-as és az 1983-as esztendő tihanyi eseményeinek felidézése. Haris Andrea művészettörténész a barokk apátság építészeti és művészeti értékeit mutatja be. Farkas Éva a tihanyi népiskoláról ír dolgozatában. Balázs Géza nyelvész ismerteti, méltatja a Korzenszky Richárd születésnapjára, tiszteletére megjelent ünnepi kötetet. Istvánffy Gyula építész-szemmel érzelmesen vall életének hegyi-élményeiről (Tihanyban és a Szentföldön). Rendkívül érdekes, megrázóan aktuális olvasmány Bencze Lóránt nyelvész szemiotikai elemzése Félhold és kereszt címmel arról, hogy miként válik a tolerancia szélsőséges értelmezésben a fennen hirdetett vallásszabadság diktatórikus elfojtásává a XXI. századi Európában.

A kötet végén az apátsági koncertekről, kiállításokról olvashatunk, s a hagyományosan Korzenszky Richárd színes, személyes hangú naplójegyzetei zárják a kalendáriumot, melyekben újra találkozhatunk az elmúlt év jeles eseményeivel, s olvashatunk a perjel rendkívül szerteágazó tevékenységéről, előadásairól, s az apátság életéről a hétköznapokban.

Toldi Éva/Magyar Kurír