Megjelent a Világposta

Varga Szeráfim testvér 1950. június 11-én délelőtt telefonhívást fogadott a bencésektől: „a szombathelyi püspök üzente, hogy éjszaka jönnek értünk, de csak a rektornak, P. Pfemeter Jánosnak volt szabad elmondanom. A rektor utasítására kimentettünk mindent, amit csak lehetett a városba ismerősökhöz. Fél napunk volt arra, hogy az ingóságokat kimentsük. Este nyolckor csöngettek az ávósok. Két-három órát hagytak a csomagolásra, majd gyülekezni kellett a kápolnánál, a lift előtt. Megnézték a csomagokat. Mindenki tett a csomagjába egy-egy üveg misebort is, hogy a páterek tudjanak misézni, bárhová is kerülünk. Mindenki csomagját átnézték, de a bort nem vették el. Éjféltájban indult el velünk a két leponyvázott teherautó. Nem tudtuk, mi vár ránk, akár Szibériába is vihetnek minket – gondoltuk.”

Nyíregyházán szeptember közepéig tartották fogva a szerzeteseket, majd a rendek feloszlatása után „mehetett mindenki, ahová tudott”. Szeráfim testvérnek egyetlen dolog volt fontos: bármi történjék is, verbita marad. Amikor hosszú évtizedek után megtudta, visszaköltözhet a rend Kőszegre, sírt és nevetett örömében, mert „ahol a társaságunk van, én ott vagyok otthon” – vallja.

Az Európán kívüli missziós munkáról számol be a lap több cikke. Mészáros Ferenc indonéziai tevékenysége bemutatásának szomorú apropót ez év tavaszán bekövetkezett halála adja. Kolang és Welak megye lakossága orvosát, építészét, törzsfőnökét, lelki vezetőjét látta Nenek Páterben, ahogyan nevezték.

Remi Putra Lakát két évvel ezelőtt Budapesten szentelték pappá, hét hónapja Kubában él, ahol harmadmagával látja el Mayarí plébániáját kilenc másik településsel, melyek közül csak két helyen van kápolna, a többi községben családi házaknál tartják a szentmisét. „A kubaiak nyitottak és türelmesek. Tudatában vannak annak, hogy az életük nem könnyű. Az iskolában tilos a hitoktatás, de ennek ellenére vannak gyerekek, akik elmennek a templomba. A kormány nagyon nehezen ad engedélyt új templomok vagy a hurrikán által lerombolt kápolnák újjáépítésére. Az emberek türelmesen várnak és keresik a lehetőséget a pappal és az egymással való találkozásra, a közös imára, szentmisére.”

Hogy a távoli országokba érkező misszionáriusok dolga mennyire nem könnyű, nem rövid ideig tartó nyaralásra vagy kalandtúrára vállalkoznak, arról Elly testvér cikke nyomán győződhetünk meg. „A missziós munka, Isten országa építésének sikere nem elsősorban a jó munkatervezésen, a tudományos felkészültségen múlik, hanem a belső ember átváltozásán.” A hittérítő nem a maga akaratából kel útra, nem saját akarata szerint cselekszik, hanem Isten akaratából kerekedik fel. Nem maradhat európai ember, nem szolgálhat más földrészen európai felfogás szerint. Egyesülni kell a néppel, hogy megértse őket. Minden misszionáriusnak át kell változnia, újjá kell születnie.

A hazánkban folyó missziós munkával több írás is foglalkozik a lapban. Tavasszal – több mint negyven év után – újra plébániai missziót szerveztek Pápán. A városba érkező verbita szerzetesek, szerzetesnők és kispapok felkerestek tizenegy általános iskolát, középiskolát, óvodát, utcai evangelizációt tartottak, kórházba és idősek otthonába látogatták el. Az év első hónapjaiban Varga János hazautazott Argentínából, Lányi Béla pedig a Fülöp-szigetekről. Mindketten meglátogattak több missziós közösséget is szerte az országban.

A Világposta ingyenes kiadvány, melyet az olvasók önkéntes adományaiból tartanak fenn. Megrendelhető a Missziós Titkárság címén (9730 Kőszeg, Pf. 74., misszio[kukac]verbita.hu, tel.: 94/562-205).

Magyar Kurír