Megjelent a Világposta legújabb száma

Dél-amerikai pásztorok zenélve köszöntik a világba lépő isteni Igét a Világposta, a verbita missziós szerzetesek negyedévenként megjelenő lapjának címoldalán.

Jézus azért jött a világba, hogy elmondhassa: Isten maga a szeretet. Születése nem lármával és feltűnést keltő külső eseményekkel történt. Egy csendes júdeai településen látta meg a napvilágot, nem nagyvárosi, zajos forgatagban. Halkan és szelíden születik meg bennünk is, és mi akkor fogjuk észrevenni, ha halkan és szelíden lépünk oda a jászolhoz, a pásztorok egyszerűségével és a királyok tiszta igazságkeresésével. Lelkünk csendjében megláthatjuk karácsony igazi ajándékát, a köztünk élő Istent – olvashatjuk Juhos Ferenc tartományfőnök vezércikkében és Hajdú János karácsonyi írásában.

Hogyan készülnek Argentínában a legnagyobb ajándék érkezésére? Erre is választ kapunk Varga János misszós atya beszámolójából, aki 30–50 fokos hőségben ünnepel és készül a gyerekekkel a pecebrére, vagyis a pásztorjátékra. Mint írja, karácsony előtt náluk nem tör ki a vásárlási láz, „így több hely marad az Úrnak”.

A megtestesülés nélkülözhetetlen közreműködője Szűz Mária, akit az indonézek is nagyon tisztelnek. Magung Fransis, Magyarországon működő indonéz verbita két olyan katasztrófáról számol be, melynek során Flores szigetén, illetve Szumátrán a templom ugyan összedőlt, de a Mária-szobor épségben maradt a romok alatt. Mária nagy baj esetén a remény jelképe. Amikor minden tönkremegy, bizalommal fordulhatunk hozzá.

A Szűzanya tisztelete és fatimai üzenetének terjesztése határozta meg Kondor Lajos atya életútját is, aki Portugáliába kinevezett missziósként élt 1954-től ez év őszén bekövetkezett haláláig.

A verbiták lapja három interjút közöl: Szerdahelyi Csongor, a periodika főszerkesztője Chacko Thottumaickal verbita püspökkel az indiai egyház helyzetéről, Burbela Gergely verbita szerzetes Lankó József alsószentmártoni plébánossal beszélget a cigányok közt végzett szolgálatáról. Gaál Jenő atya pedig megdöbbentő adatokkal szolgál a katolikus egyház helyzetéről Dél-Koreában, Afrikában és Európában. Nem keseríti el, hogy az öreg kontinensen csökken a megkereszteltek száma: mint mondja, Sopronban a XVI. században száz éven át nem volt plébánosa. A jelenlegi hazai helyzetben is optimista: „A magyar kereszténység kipusztíthatatlan. Ma csak azért panaszkodunk, mert 1950 előtt az egyház nagyon jól működött. Mi most mindent az akkori állapotokhoz viszonyítunk. Rosszabbul már úgy sem mehet. Ez az én optimizmusom. Az egyházban mindig voltak mélypontok, utána mégis megújult a saját erejéből. Hasonlóképpen van jövője a magyar egyháznak is.”

A különböző hazai és határainkon túli missziós tevékenységekről szóló beszámolók közül kiemelkedik Nagy Györgyné írása, aki húsz éve végez börtönmissziót Budapesten. Hetente egyszer kiscsoportos foglalkozás keretében Szentírást olvasnak. „Húsz év alatt sokan megkeresztelkedtek, nagy az igény a bűnbánat szentségére, és sor került elsőáldozásra is.” Mária több szabadulttal is tartja a kapcsolatot. Bérmafia a börtönben vehette a Szentlélek ajándékát, szabadulása után pedig csatlakozott a pesti ferencesek hittancsoportjához.

A Világposta ingyenes kiadvány, melyet az olvasók önkéntes adományaiból tartanak fenn. Megrendelhető a Missziós Titkárság címén (9730 Kőszeg, Pf. 74., misszio[kukac]verbita.hu, tel.: 94/562-205).

Magyar Kurír