Vannak, akik ugyancsak nehezen keresik meg, de nehezen is költik el. Egy fokkal jobb állapot. Õk a spórolósak. Majd jól járnak velük a nevető utódok. Láthatjuk a másik végletet is: akik könnyen keresik, és könnyen el is verik a pénzt.
A keresztény embernek arra kellene törekednie, hogy akár könnyen, akár nehezen keresi is meg a pénzt, nagyon nehezen költse el saját magára, és könnyen költse el másokra. A kezdeti egyházban megvolt a vagyonközösség, nem kellett külön a pénzkezelésre figyelni, és csodálatos energiák szabadultak fel, egészen a vértanúságig tudták hirdeti Jézust.
Minél inkább a pénztől várjuk üdvösségünket, annál kevesebb lesz belőle. A növekvő étvágy és telhetetlenség jelzi, hogy véges dolgokkal nem lehet jóllakni. Minél inkább Istentől várjuk üdvösségünket, annál inkább megkapjuk, és nem mellékesen helyreáll az életszemléletünk is, és immáron el tudjuk dönteni, mire mennyit kell áldozni.
Sánta János