Megnyílt az ég harmatozva...

Ég felhői, nyíljatok szét,

Hozva Jákob fejedelmét!

Olyanná szerettünk volna lenni, mint az Isten. Mi azonban lázadó vágyunkkal mintegy leváltunk, lemozdultunk önmagunkról, hűtlenné váltunk önmagunk lényegéhez. Istenné nem lehettünk, de önmagunkat is odahagytuk. Azóta az ember elvesztette ártatlanságát, s vele együtt Isten közelségét.

Halandókká váltunk. Észrevettük, hogy mezítelenek vagyunk. Megnyílt szemünk az elidegenedésre, a látszatra, a hiúságra, a test szégyenére és paráznaságára, a minden-tükrök-univerzumára, a gőgre, önzésre és hazugságra. Azóta van, hogy még akkor is, ha valami jót, igazat és valódit cselekszünk, rendszerint tudja a bal, hogy mit műveltünk a jobbunkkal.

Pilinszky János: Bűnbeesésünk 

képek: www.jetphotographer.freeblog.hu,

          VinczeJános www.rkk.hu