Megnyílt Szatmárnémetiben a vértanú püspökről szóló kiállítás

A dísztermet megtöltő látogatók előtt köszöntőjében Schönberger Jenő elmondta: Scheffler János halála után hét évvel Galambos Ferenc akkori székesegyházi káplán hozta haza a püspök földi maradványait, de az emlékekben ezzel a kiállítással is újra haza jött a vértanú. Beszédében hangsúlyozta, ez egy szerény kiállítás, de biztos sok tárgyi emlék, ereklye van még a hívek birtokában és többen már most jelentkeztek, akik Scheffler püspökkel találkoztak, emlékeikben őrzik őt. Így Csikós Gyula nagykárolyból azért jött el, hogy elhozza azt a takarót, amit édesapja a börtönben adott Scheffler püspöknek: legyen mivel takarózzon a hideg cellában. Ez a takaró később visszakerült hozzá, most felajánlotta a kiállításnak.

A már kiállított tárgyak kapcsán Schönberger Jenő elmondta, a püspökről 1942-ben készült kép mellé nemsokára egy új festmény is kerül, hiszen a július 3-i boldoggá avatásra elkészül Valovits László kolozsvári festőművész munkája.

A püspök elhurcolásának egyik tanúja mesélt a napról, amikor bőrkabátosok vitték el püspöküket, aki még akkor is áldást osztott: „Másodéves képzős voltam, amikor a püspökért a bőrkabátosok jöttek. Kinyílt az ajtó, és akik itt voltunk, sorfalat álltunk és letérdepeltünk, a püspök pedig ahogy jött végig megáldott minket. A fejünkre tette a kezét és a homlokunkra keresztet rajzolt. Aztán beszállt a fekete autóba és nem láttuk többé.”

Bura László a püspököt követően beszélt a vértanúról. Mint mondta, Scheffler János 1942 májusában, 57 évesen lett a Szatmári Egyházmegye püspöke. Nem a kormány, nem az esztergomi érsek javasolta, hanem a Szentatya választotta. Bizonyára ezért írták a róla megjelent tudósítások azt, hogy a gondviselés adta a Szatmári Egyházmegyének. Hatvanhárom éves volt, amikor bebörtönözték és hatvanöt éves, amikor Jilava börtönében meghalt. Scheffler János a püspöki hivatást, akár egész lelkipásztori és tanári működését, szolgálatnak tekintette. Úgy gondolta, hogy püspökként jót tehet, de azt is tudta, hogy ez sok áldozattal jár és ezt tudatosan akarnia is kell. Élete egyik fő elvének és gondjának a felebaráti szeretet megvalósítását tartotta. Ő mondta, hogy a lényeg az emberek szeretete. A szeretet próbája, mértéke, fokozója pedig az áldozat, a másokért hozott áldozat. Püspökké szentelése előtt azt írta naplójába: „Felajánlom életemet. Szeretném, ha húsz évig püspök lehetnék, mert így tettekkel is sokat tehetnék. De ha nem adatik meg, az örökkévalóságból is Szatmárért fogok dolgozni.”

A kiállítás megnyitójának végén Puskás Éva restaurátor mutatta be a tárlat elemeit, majd a látogatók végigjárhatták, megtekinthették a kiállított emlékeket. A vasárnap megnyitott kiállítás július 8-ig várja az érdeklődőket, hétköznaponként a püspökség hivatali ideje alatt bárki megnézheti.

Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír