Mégsem látogat a pápa a La Sapienza egyetemre

Guarini tegnap még így fogalmazott: „Készülünk a pápa fogadására, aki a béke embere, ugyanakkor nagy tudású, mély gondolatokat hordozó filozófus." A rektor néhány hónappal ezelőtt hívta meg a pápát, s meghívásával a hit és az értelem közti párbeszéd fontosságára helyezte a hangsúlyt, mely szerinte XVI. Benedek pápaságának megkülönböztető jegye. Guarini szerint a pápai látogatás ellen tiltakozók petíciója mindössze 67 aláírást tartalmaz, ami elenyésző kisebbség az egyetem 4500 tanárához képest. Mint a Vatikáni Rádiónak elmondta, tiszteletben tartja mindenkinek a véleményét, de személy szerint inkább a párbeszéd híve, amelynek segítségével lehetséges, hogy „az ész győzedelmeskedjen az ideológiákon, amelyek felett már eljárt az idő”.

Ernesto Galli della Loggia történész a következőket fűzte hozzá a történtekhez: „Olaszországban a tolerancia ritka, mint a fehér holló, s ez annál inkább szomorú, minthogy úgy tűnik, hogy az értelmiségi körökben hiányzik leginkább. Főként az olasz egyetemeken jellemző a tolerancia csekély jelenléte.”

Miközben Olaszországban élénk vitát váltott ki a látogatás ellen tiltakozó levél, egyetemi hallgatók egy kis csoportja tiltakozása jeléül elfoglalta a rektori hivatalt. A pápalátogatás ellen tiltakozók Ratzinger bíborosnak egy 1990-es beszédére utalnak, amelyben Galilei XVII. századbeli megítéléséről szólt. Mint della Loggia elmondta, a pápa akkor „Feyerabend tudományos filozófust idézte, aki a Galilei-per kapcsán azt állította, hogy bizonyos értelemben – és éppen az a probléma, hogy milyen értelemben – az egyház akkori álláspontja, melyet Bellarmino bíboros képviselt, ésszerűbb volt, mint Galileié.” A petíciók aláírói megemlítik továbbá, hogy az idézett Feyerabend agnosztikus filozófus volt, s ez újabb alapot adhatott arra, hogy a tudomány barátjaként számon tartott II. János Pállal szembeállítva XVI. Benedeket az észellenes, „reakciós pápa” bélyeggel illessék. Ugyanakkor a pápa általános audienciájára összegyűlt tömegben egyetemisták egy csoportja hangos „Szabadság! Szabadság!" kiáltással fejezte ki szolidaritását a pápával, aki Szent Ambrus jegyében fogadta a körülbelül 6 ezer hívőt a Vatikánban.

Ennek a beállításnak az abszurditását mi sem bizonyítja jobban, hogy az előző pápa fő ideológiai tanácsadója maga Ratzinger bíboros volt, s kettejük között nem feszült doktrínális ellentét. Ismeretes, hogy nagy vitát váltott ki tudományos körökben a „Spe Salvi…” kezdetű enciklikája, melyben a keresztény remény elsődlegességére hívta fel a figyelmet a tudományba és technikai haladásba vetett hittel szemben. Sokan azonban, miként Guarini és della Loggia, úgy vélik, hogy hasonló hangulatkeltésről van szó, mint a regensburgi beszéd esetében, ahol a pápa egy szövegrészletét ragadták ki kontextusából, komoly diplomáciai bonyodalmat okozva ezzel. Az egyetem rektora úgy véli, hogy a pápa egyetemi felszólalása jó alkalmat teremthetett volna hívők és nem hívők számára, hogy olyan etikai és jogi problémákról folytassanak párbeszédet, mint például a halálbüntetés világméretű eltörlése. Francesco Rutelli olasz politikus szerint az eset ékes példája annak, hogyan nyomják el a szabadság hangját Olaszországban. A Lateráni Pápai Egyetem rektora, Rino Fisichella úgy fogalmazott, hogy „az egyetemnek nyitottnak kell lennie, hogy benne mindenki meghallgattassék, s társadalom minden kérdésével foglalkozni lehessen.”

Mint ismeretes, 1633. június 22-én hirdettek ítéletet Galileo Galilei ügyében, aki „Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano” című munkájában barátja és támogatója, VIII. Orbán kérése ellenére sem volt hajlandó arra, hogy ne foglaljon egyértelműen állást a heliocentrikus világkép mellett, hanem csupán ismertesse a pro és kontra érveket Ptolemaiosz, illetve Kopernikusz elméleteit illetően. Galilei könyvébe ugyan még a pápa ezügyben vallott nézeteit is beiktatta, de meglehetős gúnnyal, ami a tárgyalás főbírájaként szereplő pápa haragját is kiváltotta. Galilei tanait nyilvánosan visszavonta, s mivel teológiai kérdéseket – Giordano Brunóval ellentétben – nem érintettek munkái, házifogságra ítélték, melyet Ascaino Piccolomini sienai érsek házában kezdett meg jó körülmények között. Később egyházi engedéllyel saját firenzei házába költözhetett vissza, s ott is halt meg 1642-ben. Fogsága alatt is fontos tudományos könyveket írt, s halála után 76 évvel cenzúrázott formában ezeket ki is adták. 1758-ban műveit törölték az indexre tett könyvek listájából. 1741-ben történt meg formális rehabilitációja, melyet II. János Pál zárt le azzal, hogy 11 évnyi vizsgálat után 1992. október 31-én semmissé nyilvánította az inkvizíció ítéletét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír