A megtestesülés titka – beszélgetés Paskai László bíborossal karácsony ünnepéről

2013. december 26., csütörtök | 6:06

Az autó ablakából látom, ahogy a kéményekből komótosan száll a füst az ég felé. Gondolatok kavarognak a fejemben, alig tudom követni a kacskaringós esztergomi utakat. A bíboros atya már vár… A kinti hideget szobája melegsége váltja fel, mikor belépek hozzá. Idős kora ellenére szinte felugrik a székből, kezét nyújtva indul el felém, hogy üdvözöljön. Egyszerűség, szeretet és alázat. Ezt érzem, ahogy arcába tekintek, ez járja át dolgozószobája otthonos légkörét. A legszebb témáról beszélgetünk: karácsony, a szeretet ünnepe…

A Szentírásban azt olvassuk, hogy amikor „eljött az idők teljessége” Isten elküldte egyszülött Fiát, aki asszonytól, Máriától született. Mit jelent az „idők teljessége” teológiai szempontból? Fordulóponthoz érkezett az emberi történelem?

– Az időt az üdvösségtörténet szempontjából kell nézni. Üdvtörténeti szempontból azért a teljesség, mert Isten üdvözítő akaratának a teljessége ekkor jelent meg időben itt a földön, a történelemben. Nem politikai eseményekre utal a Szentírás, hanem Isten üdvözítő tervének a teljesülésére.

Ha jól értem, akkor ez történhetett volna korábban, illetve később is az emberi történelemben.

– Igen. De bizonyos történelmi feltételek kedvezőbbek voltak akkor Jézus Krisztus megjelenéséhez és működéséhez. Nem egy politikai történéssorozatra kell gondolni, hanem Isten üdvözítő akaratának a teljesedésére.

Nehezebb volt az akkori embereknek felismerni a megtestesülés titkát Jézusban, mint a több száz vagy kétezer évvel később élők számára?

– A kisded alakjában a pásztorok és a bölcsek egyből felismerték, hogy egy rendkívüli személyről van szó. Ám Jézus Krisztus igazi természete a Szentírás leírása szerint a föltámadásában mutatkozott meg. Az apostolok együtt éltek egy emberrel, aki ugyanolyan volt, mint ők. De rendkívüli is volt. Rendkívüli volt a tanítása, rendkívüliek voltak a tettei, rendkívüliek voltak a meglátásai, mégis keresztre feszítették és meghalt. Mindez egy átlagos emberrel is előfordulhatott. Ám feltámadva a halálból ismerték fel az apostolok is azt, hogy ez a názáreti Jézus több, mint egy ember. Így van a Szentírásban: a föltámadásában Isten hatalmas Fiának bizonyult. Ilyen értelemben véve az apostolok számára is a fölismerés a föltámadás után történt meg. Az apostolok viselkedése a föltámadás után megváltozott az igehirdetésben, a fölismerésben és egyáltalában a cselekvésmódban. Miben áll ez a különbség, ez a többlet? Ez a kezdeti századoknak volt a nagy kérdése és vitája. Ki a názáreti Jézus? Csak ember? Vagy a kereszteléskor lett az Isten Fia? Vagy csak látszat volt az, hogy emberként élt közöttünk? Még lehetne többféle ilyen irányzatot említeni. Ezekről vitatkoztak a kezdeti századokban, és ezért is jelent meg a zsinatokon a meghatározás Jézus Krisztus megtestesüléséről, istenemberi mivoltáról. Mindez azt jelenti, hogy hogyan lehet emberi fogalmakkal, emberileg megtapasztalt tényekkel megmagyarázni azt a rendkívüliséget, ami a názáreti Jézusban megjelent. Végül így alakult ki, amit a hitvallásban is imádkozunk: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből, megtestesült… meghalt, harmadnap föltámadt a holtak közül, fölment a mennybe. Ilyen formában alakult ki a Jézus Krisztusról szóló tanítás, amihez tehát időre volt szükség.

Véletlen az, hogy egy szegény és egyszerű családban születik meg Jézus?

– Erre önmagában véve nem tudunk válaszolni. Nem tudjuk, hogy az Isten akaratának teljesülése hogyan s mi módon történik. Inkább másképpen közelíteném meg a kérdést. Jézusnak ez a születése, a szegénysége, egyszerűsége rámutat arra, hogy az Istenhez vezető út nem a földi gazdagságon és a földi érvényesülésen keresztül vezet. Az egyszerűség és a szegénység vállalásával könnyebben lehet őhozzá eljutni – ilyen értelemben az üdvösségtörténetnek ez egy lényeges tulajdonsága.

A mai természettudományos gondolkodás számára nagyon nehezen értelmezhető Jézus fogantatása férfi közreműködése nélkül. Beszélhetünk csodáról?

– Egy rendkívüli eseményről van szó, aminek egyikünk se volt tanúja, tehát csak egy bizonyos rámutatás, „magyarázat” lehetséges. Ha meg akarom közelíteni a boldogságos Szűz foganását, akkor azt kell hangsúlyozni, hogy olyan isteni beavatkozás történt, melyben a férfi megtermékenyítése nélkül is termékeny lett az a sejt, amelyikből elindult Jézus földi élete. Ugyanakkor egyfajta készség kell ahhoz, hogy ezt valaki elfogadja. A Jézus Krisztusról szóló tanítás bármely részét képes az ember kétségbe vonni. Nem olyan evidens, mint ami a mindennapi életben történik. Egyébként ott is csak azt hisszük nagyon sokszor, hogy evidens, de mégsem tudjuk, hogy igazából hogy van.

Mondhatjuk azt, hogy ez mindig is hittitok marad?

– Mindenféleképpen hittitok az, hogy hogyan indult el az élet. A szüzességet koronként másféleképpen magyarázták, annak testi vonatkozását is. De az egészben az a lényeges, hogy férfi közbejötte nélkül fogantatott Jézus, és Máriának férfivel való kapcsolata később se volt.

A mai világban több magzat pusztul el, mint amennyi megszületik – a döntések hátterében sokszor az emberi önzés érvényesül. A megtestesülés titkában milyen szerep jutott Máriának?

– Ahogy a Szentírásból tudjuk, a megtestesüléshez hozzájárult Mária igenje. E mögött nem az húzódik, hogy majd én mindent meg fogok tenni, hanem amit az Isten akar, majd ő végrehajtja általam. Mária igenjében az Istenre való ráhagyatkozást lehet megtalálni. Nem tudja, mi fog bekövetkezni, de amit az Isten kíván, abba belehelyezi az életét, mert tudja, hogy az Isten kezében jó helyen van az egész élete. Ilyen formában lehet és kell megérteni Mária magatartását. Őbenne megvolt az a készség, hogy amit az Isten kíván, azt teljesíti. Előzőleg már teljesítette az imádságban, a Törvény megtartásában, az emberekkel való kapcsolatában. Mária tettében az Istenre való ráhagyatkozása mutatkozik meg.

Hogyan látja bíboros atya: több mint hatvan év papi szolgálatban eltöltött idő távlatában, és a 87. életévéhez közeledve változott-e az emberek felfogása a karácsonyról?

– Sajnálatos módon változott. Elvilágiasodott. Az elvilágiasodás szelleme mindig jobban eluralkodik az emberek lelkében. Visszatekintve hatvan-hetven esztendőre, ezt sokkal jobban lehet látni. Ilyenkor eszembe jut az amerikai magatartás: ajándékozás, szeretet ünnepe, és szó sincs arról, hogy Jézus megszületett. Gyerekkoromban a karácsony gondolata, annak a bensősége, az ünnepnek a kidomborodása sokkal jobban élt. Adventben faluhelyen tele volt a templom a havazás ellenére is. Manapság nincs idő arra, hogy lélekben is készüljünk egy ünnepre. Ha nem készülünk, akkor az élmény is elmarad. A Kis herceg története jut eszembe: tudjam meg előbb, hogy jössz, mert akkor ünneplőbe öltözik a lelkem, és várni foglak.

Jézus szerető családba születik. Ma válások, magára hagyott feleségek, férjek, széttöredezett családok tarkítják a társadalmat. Tud-e az ilyen emberek számára a karácsony igazi örömforrás lenni, vagy inkább bántó számukra a szeretet ünneplése?

– Ez az egyéni hozzáállástól függ. Ha valaki karácsony ünnepének lelki tartalmát látja, hogy tudniillik Isten üdvözítő szeretete jelent meg a földön, akkor a karácsonyi eseményre való emlékezés Isten szeretetére hívja fel a figyelmet. Azt állítja elénk a Szentírás is, hogy Isten előtt mindenki értékes, s Isten mindenki iránt szeretettel van – aki elrontja az életét, az iránt is. A széttöredezett család nem biztos, hogy az én hibámból ment tönkre, a másiknak a hibájából is lehetett. Lényegében véve karácsony ünnepe arra hívja föl a figyelmet, hogy Isten szeret bennünket, és üdvösségre hív a földi élet eseményein keresztül.

A készülődés fontosságáról már esett szó. Hogyan tudjuk meghittebbé tenni az ünneplést, mi, akik Szent Ferencet is példaképnek tekintjük?

– A megtestesülésben Istennek a nagy szeretete mutatkozik meg. A grecciói jelenet olyan szépen állítja elénk mindezt. Szent Ferenc – az elbeszélés szerint – saját szemével akarta látni a kisdednek a nyomorúságát a jászolban, ahogy az ökör és a szamár veszi körül, és örömmel tudta köszönteni a betlehemi kisdedet. Szent Ferenc lelkivilágát figyelve azt érthetjük meg, hogy bármelyikünk képes karácsony ünnepéhez meghitten közeledni, karácsony ünnepét mélyen átélni.

Időzzünk még el egy kicsit ennél a témánál! Mit köszönhet a keresztény világ Szent Ferencnek karácsony ünneplésével kapcsolatban?

– Hadd kezdjem azzal, hogy Szent Ferenc lelkiségében az alapvető vonás Jézus Krisztus életének megismerése és bizonyos értelemben utánzása volt. Ahogy Jézus tett valamit, Ferenc is ugyanúgy tesz. A megtestesülésben az Istennek az emberi, anyagi természet iránti megbecsülése és szeretete mutatkozott meg. Az emberi természetet a maga gyöngeségével együtt nem valami negatívumnak kell nézni. Az Isten szeretete mutatkozik meg benne. Nos, Szent Ferenc így nézett, és ez indította el benne azt a gondolatot, hogy csináljunk egy olyan karácsonyt, ami eddig még nem volt. Greccióban maga köré hívta az embereket… azok jöttek is… és átélték Ferenccel együtt karácsony belső tartalmát. Ha elolvassuk Szent Ferencnek ezt a történetét, fölismerhetjük, hogy hogyan szemléli az Isten végtelen szeretetét egy nyomorult újszülött gyermeken, aki szegénységbe születik, istállóban, jászolban fekszik, barmok veszik körül, mégis valami csodálatos fény árad belőle: az Isten szeretete.

Hogyan ünneplik a papok a karácsonyt?

– A papok számára ez lelkipásztori feladatokkal teljes. Az természetesen hiányzik, ami a családoknál megtalálható: készülődés, karácsonyfa, gyerekek, unokák, nézni, hogy ki hogyan örül az ajándékoknak, jó vacsora stb. Nincs családi közössége a papnak, viszont lelkipásztori készülődése annál több van. Minden pap, aki komolyan veszi a hivatását, erre irányítja a figyelmét. Ahogy a gazdasszonynak készülni kell a jó ebédre, meg vacsorára, a papnak is készülni kell a beszédre. Nem könnyű minden évben valami szépet kiemelni, vagy szépen megfogalmazni valamit karácsony titkából. Ha az emberi fáradság szempontjából nézzük egy pap teendőit, a karácsony nagyon fárasztó. De lehet a szolgálatnak a lelkületével is nézni: a megtestesülés titkát tudom ünnepelni itt is, ott is a hívek között, ez pedig örömmel tölt el mindannyiunkat.

A bíboros atya hogyan fogja ünnepelni a szentestét?

– Most már egy kicsit gyöngébben, mint előzőleg. Életemben eddig talán minden alkalommal részt tudtam venni éjféli szentmisén. Még a háború alatt is, amikor Nagyatádon a kriptában töltöttük a karácsonyt. Még a jó Zénó atya misézett, aki mára a boldoggá avatandók jegyzékében szerepel. Most már fizikailag kevés dolog telik az erőmből. Régebben több misét is mondtam.

Előfordul, hogy együtt ünnepeli az esztergomi ferencesekkel a karácsonyt, hiszen a bíboros atya is ferences szerzetes? Meg szokták hívni? Esetleg felkeresi őket?

– Ez abból a szempontból soha nem valósult meg, hogy nekem a múltban funkcióm volt. Én mondtam az éjféli misét a bazilikában, Erdő bíboros úr Budapesten. Reggel a nővéreknél miséztem, és egy-két évvel ezelőtt még Budapesten is volt egy misém. Tehát fizikailag is lehetetlen volt, hogy karácsonykor együtt legyünk. Halkan jegyzem meg: karácsony másnapján mindig meghívnak, de azért, mert János névnap van (János atya a gimnázium igazgatója – a szerk.).

Bíboros atya! A ferences közösség, valamint a ferences gimnázium tanárai és diákjai nevében áldott karácsonyt kívánunk!

– Én is kívánok minden Olvasónak áldott karácsonyt, és kívánom, hogy minél többet tudjanak átélni abból, amit Szent Ferenc átélt Greccióban!

Keppel Dániel
Megjelent az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium Franka-lapjának karácsonyi számában, XXII. évfolyam, 2013/4. szám

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
krisztus-feltamadasa-lathato-es-lathatatlan-vilag-talalkozasa
Ternyák Csaba: Krisztus feltámadása – A látható és a láthatatlan világ találkozása

Ternyák Csaba egri érsek írásával kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket!

20:00
latni-az-ures-sirt-es-hinni
Látni az üres sírt és hinni

Húsvétvasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 20,1–9)

16:00
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle