
„Az az idő, amit a szent tabernákulum előtt áhítatban töltesz, életed legjobban felhasznált ideje, és ez az áhítat szolgál legnagyobb vigasztalásodra halálodban és az örökkévalóságban. Tudd, hogy tizenöt perc szentségimádás nagyobb javadra válik, mint a nap bármely más áhítatgyakorlata” – idézte az előadó Ligouri Szent Alfonz szavait. A lelkigyakorlatnak fontos gondolata volt, hogy nem a vasárnapi szentmisét kell beilleszteni a hétbe, hanem az egész hetet kell
belehelyezni a vasárnapi szentmisébe, a kenyérrel és a borral együtt felajánlva a mindennapi élet örömeit és nehézségeit.
A kétnapos lelkigyakorlat végén a legtöbb résztvevő megfogalmazta: indítást kapott, hogy saját egyházközségébe visszatérve az Eucharisztiából erőt merítve még többet tegyen, és ehhez az erőforráshoz másokat is elvezessen. Ennek egyik módja lehet a plébániai keretek közt is megtartható eucharisztikus MÉCS lelkigyakorlat.
Magyar Kurír