Egyiptom legdélibb határán, a núbiai Kasr el-Wizz monostorában 1965-ben régészek feltártak egy Kr. u. V. században keletkezett kódexet, amely két apokrif evangéliumot tartalmaz: A Megváltó szava a keresztről és A Megváltó tánca a kereszt körül. Utóbbi irat másfél évezred után most olvasható először magyarul. A két szöveget Hubai Péter, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa fordította és a bevezető tanulmányt is ő írta. Ebben emlékeztet rá, hogy a kódex a Nílus-menti kultúrának éppen abban a korszakában keletkezett, „amikor etnikumok, vallások, nyelvek és írások keveredtek, vagy küzdöttek egymással… Keletkezése a keresztény Núbia prosperálásával, kitépetése és elhagyattatása e kor lehanyatlásával esik egybe. S mivel egy elsüllyedt – szó szerint víz alá süllyedt – kultúra utolsó emlékei közé tartozik, írásról, nyelvről, hitről szóló bizonysága felbecsülhetetlen. De még ennél is nagyobb a szöveg, két apokrif irat, irodalom-, vallás- és theológiai jelentősége, mert egyikük eleddig teljesen ismeretlen volt… Lehet, hogy nem is véletlen, hogy eddig ilyen ’evangélium’ részlet nem maradt ránk; mindenesetre az egyházi hagyomány számára eléggé szokatlan rítusról tudósít: a kereszt körül táncoló Megváltóról.”
Érdekesség, hogy a két irat által elbeszélt tartalom időrendje nem egyezik meg a kódexben elfoglalt helyük sorrendjével: a második irat történése Jézus földi szenvedéstörténetét megelőzően zajlik, míg az elsőben a Föltámadt Krisztus beszél, immár húsvét után 36 nappal. Az első irat a dialogevangélium műfajába tartozik, Péter nemcsak a tanítványok, hanem az aktuális gyülekezet nevében is választ kér arra a misztériumra, hogy a Megváltó miért fogja magával hordozni a kereszt jelét az eszkatologikus végítélet napján. Hubai Péter tanulmányában rámutat, hogy erről a kanonikus evangélium olvasói nem tudtak, „Az Újszövetség evangéliumai számára a golgotai kereszt sem szimbolikus, sem üdvtörténeti jelentést nem hordoz; az a fizikai kínzószeköz volt, mely Jézus halálát okozta.” A föltámadt Krisztus válasza szerint a végítélet napján a kereszt egyfelől mint bűnjel lesz ott, bizonyítékként, hogy megcsúfolták és megölték őt, számonkérése a bűnösök számára kárhoztatást jelent majd, másfelől azonban a hívők számára a kereszt a kárhozattól megmentő és üdvözítő erő lesz: „Miután pedig megítél(t)em az igaz és a bűnös mindenséget, ismét fölemelkedik a kereszt (és) felmegy a mennyekbe. Mindnyájan, akik hittek abban, oda fognak fordulni ahhoz, midőn bemennek a mennyek királyságába, (és ezáltal) örökölni fogják az örök életet. Nem fogok senkit megítélni közülük, sem szó által, sem cselekedet által, hanem üdvözíttetni fognak a kereszt hatalma által. Most pedig, oh szent tagjaim, menjetek, (és) prédikáljatok az egész világban, hogy kövessék a keresztet, részesüljenek e nagy dicsőségben ama rettenetes napon.”
A második irat himnuszok laza füzére. Nemsokkal keresztre feszítése előtt Jézus az Olajfák hegyén tanítványai körében énekel a keresztnek. Hol a kereszthez beszél, hol az Atyát szólítja meg imádságban, s a tanítványokhoz is intézi szavait, mert időnként többes szám 3. személyben róluk beszél. Nem bontakozik ki igazi párbeszéd, mivel többnyire csak a Megváltó szólal meg, amit a tanítványok egy-egy ámen-nel nyugtáznak. Jézus szemben áll a kereszttel, arról beszél, ahhoz szól, azzal tusakodik, azt magasztalja, azzal pöröl és az iránt áhítozik: „Felszállok rád, oh, kereszt, (és) megvallanak engem miattad tanúságként (nekik)! Végy engem magadhoz, oh, kereszt! Ámen… Ne sirass, oh, kereszt, hanem örvendj hát inkább, ámen… Én vagyok az élet útja, a kiváló, ámen. Én vagyok a halhatatlan kenyér. Egyetek, hogy megelégüljetek! Ámen. Oh, fényteli kereszt, ismét a fényt fogja hozni. Ámen. Indulok feléd, oh, kereszt. Ámen. Felszállok ráf tanúságként nekik. Végy fel engem magadhoz, oh, Kereszt!”
Hubai Péter külön fejezetet szán annak bemutatására is, hogy a két irat elsősorban az Újszövetségre épül, de emellett nyilvánvaló, hogy a szerző – vagy szerzők – ismerte a Zsoltárokat is. Mindkét szöveg olvasható németül is, és láthatók a kódex eredeti lapjai, színes fotókon.
Magyar Kurír