MEKDSZ téli tábor: Isten, Biblia, piaci rés, 66-os út

Egerben még fagyosabb az idő, mint Budapesten, állapítom meg, miután leszállok a vonatról péntek délelőtt. Gyors ebéd a restiben, majd irány a Pozsonyi út kívülről színesre festett,  szocreál kollégiumai: itt tartják a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség szokásos téli táborát. Épp a délutáni szabadidőben érkezem, az egyik folyosón a négykor kezdődő szemináriumokra próbálkoznak feliratkozni a tolongó táborozók.   

Hamar összefutok egy-két ismerőssel. Kedvenceim a dicsőítések, de az előadások is jók voltak – mondja Kriszta. A főattrakción már ekkor túl volt a csütörtökön kezdődött, négy napos tábor: Charlie Hadjiev, a Belfast Bible College Ószövetség-tanára Ámosz könyvéről tartott előadást. Ebben a könyvben Kriszta szerint nincs túl sok lelkesítő, de Hadjiev mégis talált benne ilyesmit. A MEKDSZ egy nagy nemzetközi család, az IFES (International Fellowship of Evangelical Students – Nemzetközi Evangéliumi Diákszövetség) része, Hadjiev pedig a bolgár MEKDSZ főtitkára volt. De miért pont Ámosz könyve volt a főelőadás témája? Négy nap, négy előadás alatt át akarunk fogni egy rövid könyvet. Az előző években ezért az ószövetségi kispróféták voltak a terítéken a téli táborban – mondja a Kurírnak Csákai István, a MEKDSZ pr-osa és a tábor egyik szervezője a kollégium kávézójában. 

De egyáltalán minek téli tábor? A MEKDSZ megalakulása, 1904 óta szervez táborokat. A vizsgaidőszak végén van egy-két hét szünet, amikor jó kikapcsolni és feltöltődni, más levegőt szívni a következő félév előtt – vázolja Csákai. – Nyáron ráadásul rengeteg tábor van, mindenki nyaral, nehéz összeszedni az embereket. A téli időszak azonban „piaci rés” a táborozás szempontjából.  Emellett a MEKDSZ diákköreinek vezetőit is felkészítik az eljövendő időszakra. 

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség a honlapján található rövid összefoglaló szerint 1989 óta létezik hivatalosan, de az 1910-től 1949-ig működő MEKDSZ jogfolytonos utódjának tekinti magát. Megalakítását 10 diák határozta el 1907-ben, egy visegrádi konferencián. Akkorra már Magyarország több egyetemi városában működtek Bibliát tanulmányozó diákcsoportok. 1949-ben a politikai helyzet miatt a szervezet maga mondta ki feloszlását. Ugyanebben az évben nyugaton megalakult az IFES, a Nemzetközi Evangéliumi Diákszövetség. Az 1970-es években pedig elküldtek valakit Magyarországra, hogy nézze meg, vannak-e itt hivő keresztyén diákok. Így kezdődött az új MEKDSZ története. Először titkos, „névnap” fedőnévvel szervezett bibliatanulmányozásokat, találkozásokat szerveztek, nyáron pedig  eldugott helyeken táboroztak. Előfordult, hogy nemzetközi konferenciáról visszatérve a határnál elkobozták a gépelt anyagaikat. Azután, ahogy változtak az idők, egyre növekedett a létszám a nyári táborokban, kevesebb elővigyázatosság is elegendő volt a havonkénti találkozókkor. 1989-ben aztán újra megalakulhatott a MEKDSZ.

A szervezetnek Járay Márton elnök elmondása szerint jogilag kétszáz tagja van, de a diákkörök tagsága ezer körül mozog, nem is beszélve az egykori MEKDSZ-esekről: velük együtt ötezer ember kötődik a szervezethez, de az állandóan aktív tagok száma ötszáz. A táborban is ötszázan vannak, ebből 130 az új táborozó. Csákai István például már tizedszer van itt, három éve szervezőként. Egerben otthonosan mozognak, mind a tíz évben itt rendezték meg a tábort. A szervezetnek jelenleg 35 diákköre van az országban, a Pázmány bölcsészkarán is működik egy, a SzóSz.

Örülünk, hogy nő a katolikus diákok száma – jegyzi meg Csákai. – A MEKDSZ-ben a felekezetköziség nem feloldódást jelent, hanem azt, hogy mindenki megerősödik a saját hitében. Emellett Krisztus van a középpontban, ezért a felekezetköziség nem éleződik ki. 

Az egyetemistákkal elmondása szerint azért jó dolgozni, mert bennük van a tettvágy és a kreativitás, hogy el akarnak érni valamit. A MEKDSZ ugyanis diákmisszió is, aminek a keresztény diákok felé az értékek átadása a feladata.

Azt szeretnénk, hogy ne csak az afrikai misszióról legyen szó, hanem a körülöttünk lévő diáktársainkkal is beszélgessünk Jézusról. Sokkal nehezebb magunk körül misszionálni, mint elmenni a világ másik végére – fejti ki Csákai. – A MEKDSZ-ben most egyre inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy tudjanak érvelni a diákok: el tudják mondani, mit hisznek és miért hisznek. Ezért a nyári tábor átalakult amolyan hitvédelmi kiképző táborrá, és ezt szolgálja a MEKDSZ által alapított Apologetika Kutatóközpont.

Hogyan állnak a kereszténységhez az egyetemeken? Csákai azt tapasztalja, hogy a legtöbben nyitottak a párbeszédre, de az egyirányú kommunikációt nem kedvelik. A párbeszéd tereit viszont meg kell keresni. Ezért rendezték tavaly egy szórakozóhelyen az Egykérdés fesztivált, amiről a Kurír is írt. 

Ebédre megtelik az alagsori tornaterem. A folyosón, ahol a szemináriumokra lehetett jelentkezni a falra kifüggesztett lapokon, egy apró termetű, de nagy szemű lány hadonászik és panaszkodik angolul. „Nem igaz, senki nem jelentkezett a szemináriumomra!” Egy-két ebédelni siető diákot próbál sietősen meggyőzni, hogy őt válasszák délután négykor, de azok már feliratkoztak máshova. Megkérdezem, hogy került ide, de nem nagyon akar nyilatkozni. Végül üzletet kötünk: feliratkozom a szemináriumára, ő pedig válaszol a kérdéseimre. 

Luciana Oliveria brazil-portugál önkéntes, a MEKDSZ portugál testvérszervezetének tagja. Fél évet dolgozik a MEKDSZ-nél, a táborban pedig a lectio divináról tart szemináriumot.

Nem akarok előadást tartani, beszélgetni szeretnék – mondja a Kurírnak. – 16 éves voltam, amikor felfedeztem magamnak a lectio divinát. Ekkoriban Istent kerestem, és érteni akartam a létezésemet. Szeretem olvasni a Bibliát, ami nagyon is aktuális könyv. Szeretek bevonódni a Bibliába, csak olvasni, aztán meditálni róla. Én protestáns vagyok, de egyszer katolikus honlapokon olvastam a lectio divináról, és nagyon megtetszett. Segít ugyanis abban, hogy kiüresítsem a fejem, és engedjem, hogy megtöltse Isten. Hagyom, hogy Isten beszéljen hozzám. Elfelejtem az engem körülvevő világot és csak a természetre, Istenre és a Bibliára koncentrálok. Ez nagyszerű érzés!

Az alapvetően protestáns szellemiségű táborban nagy hangsúly helyeződik a Bibliára. Csákai István meg is jegyezte: úgy érezték a diákköri igények alapján, hogy a Bibliával való szövetséget kell erősíteniük. Az első nap a ráhangolódásé, összerázódásé. És ugyan a legtöbben valamelyik diákkör közösségével érkeztek, azért mindig akadnak „szabadúszók”, akik könnyen elveszve érezhetik magukat az ötszáz fős csapatban. 

A táborban a péntek és szombat délelőtt dicsőítéssel, kiscsoportos bibliatanulmányozással folyik, amit egyéni csend követ. Kialakítottak egy külön imaszobát is. Fontos az elmélkedés, a hallottak beépítése saját életünkbe. Péntek délután tartják az említett szemináriumokat a diákokat foglalkoztató kérdésekről: miért megbízható a biblia, bibliodráma, hogy működik a kiscsoportos evangelizáció, Jézus és a bűnösök kapcsolata, időmenedzsment... mindenki megtalálhatja a magának valót. Szombat este a játéké a főszerep, vasárnap úrvacsorával zárják a tábort. Péntek este van táncház (idén rocky volt), illetve két este is megtekinthető a Márk-dráma.

A MEKDSZ-ötlettár szerint a Márk-dráma Márk evangéliumának színielőadása a diákkörösök/gyülekezeti tagok által. Az előadás Márk evangéliumának teljes történetét feldolgozza. A darab egy kör alakú térben játszódik. A darabban körülbelül 15 színész vesz részt (akik emellett a közönséget is bevonják a játékba). A Márk-drámában nincs jelmez, nincsenek kellékek, nincsenek mikrofonok, nincs narrátor, és nincs kötött forgatókönyv, viszont kilencven perc alatt egy az egyben bemutatja Márk evangéliumát. De miért pont Márk evangéliumát választották ki erre? Csákai István szerint azért, mert ebben szerepel legtöbbször Jézus neve, ebben beszél a legtöbbet Jézus. Így ezt lehet a leginkább színre vinni.

A táborban megtekinthető a 66-os út című kiállítás is. Nem, nem beatnikekről, Jack Kerouac Úton című könyvéről vagy hippikről van szó, hanem egy interaktív kiállításról, ami a Biblia keletkezését szemlélteti. Állítólag a kiállításon mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy miért is 66-os út a neve. Nekem nem lett, de valószínűleg nem figyeltem eléggé. A délutáni bóbiskoláson csak egy kávé segíthet, úgyhogy lerobogtam a kávézóba. 

Útközben azonban megállok, hogy egy asztalkánál kitöltsek egy személyiségtesztet. Kiderül, hogy jó önkéntes lennék. Az IFES pár évente szervez egy kétezer résztvevős konferenciát, ami idén Győrben lesz nagycsütörtöktől húsvét vasárnapig, Undivided címmel. A MEKDSZ erre is toboroz önkéntes diákokat. Az Undivided annyit tesz: „osztatlan”, azaz a figyelem osztatlanul fordul Isten felé. Itt mi most bebizonyítjuk mindenkinek, hogy nagyon jó önkéntesek lennének – mondja a pultos lány, azaz végülis tök mindegy, hogy mit ikszelgetek a tesztben.

A MEKDSZ egyébként épp arculatváltáson megy át – mondja már a kávézóban Járay Márton, a szervezet elnöke. Krisztus egyetemes – ez az új jelmondat (ehhez kellett az is, teszi hozzá, hogy megszűnjenek a főiskolák, az ugyanis nem működött volna, hogy „Jézus főiskolás”). Az egyetemeken egyre többen vannak olyanok, akiknek a nagyszülei is a kommunizmusban nőttek fel, így még a nagymamájuk sem mentette át nekik a hitet, ezért aztán nincs képük a kereszténységről – fejti ki Járay.  – Olyan szinten nincs róla képük, hogy már érdeklődnek iránta. Sokan érzik a kultúrkeresztény közeg miatt, hogy tudniuk kellene, mi a kereszténység, ezért még érdeklődnek is iránta. 

Vannak olyan egyetemek, olyan szakok, ahol átmentették a rendszerváltás előtti oktatói gárdát, és ezeken a keresztény professzorok is inkognitóban működnek – osztja meg velünk tapasztalatait az elnök. Istenről beszélni veszélyes, sokszor tabutéma a kereszténység. Járaynak nagy vágya a keresztény professzorok összegyűjtése. Sokak fejében elültette már az ötletet, de még nem jött el az idő a továbblépésre. Mennyien lehetnek a keresztény professzorok? Az elnök szerint sokkal-sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Az egyetemen való oktatás sokkal kisebb presztízs, mint régen, viszont hivatástudat kell hozzá, így alkatilag passzol a keresztényekhez.

A táborral kapcsolatban megjegyzi: rengeteg olyan ötlet van, amit a résztvevők találtak ki, valósítottak meg. Ez egy olyan misszió is, amiben arra neveljük a keresztény fiatalokat, hogy aktívan is tehetnek az egyházért – mondja. – A MEKDSZ jó lehetősége, hogy kipróbálhatja magát benne bárki, és hibázhat is. Ami fontos, hogy komolyan kell venni az egyetemistákat, és bizalmat kell szavazni nekik. Magyarországon a mostani egyetemistáknak a legfontosabb üzenet a reményt adó Isten üzenete: felmérések szerint az egyetemisták nyolcvan százalékát elsőként a jövője foglalkoztatja. A reménység a kulcsszó.

Nagyon nagy élmény, amikor bejön egy albán diák ortodox háttérrel, és baptistaként, katolikusként, reformátusként is tudjuk, hogy ugyanaz a célunk. A délszláv konfliktus idején közösen imádkoztak szerb és horvát diákok a konfliktus megoldódásáért. Izraelben van egy diákkör, aminek a titkára palesztin, az elnöke zsidó – meséli az elnök. – Most az IFES-ben külön hangsúlyt kapott az iszlám misszió: hogyan beszéljünk a kereszténységről muzulmánok közt? Nyugaton ez már nagy probléma. 

Hozzáteszi: a négy évvel ezelőtti IFES-világtalálkozón Európa szánalomra méltónak találtatott. „Ha egy afrikainak mondtam, hogy Európából jöttem, éreztem rajta, hogy azt gondolja: szegény! És vannak még ott hívők?” Dél-Amerikából, Afrikából jönnek ide a misszionáriusok. Ugyanakkor Dél-Amerikában most éled fel a szekularizmus. Az afrikaiak attól félnek, hogy az Európában tanuló diákokból az itteni cinizmus kiöli az Istenre való nyitottságot. Ugyanakkor mintha Európában is kezdődne egyfajta ébredés – jegyzi meg Járay Márton. – Erősödő gyülekezeteket látok. Van egyfajta mozgolódás, a legutóbbi találkozó sokkal reménytelibb volt.

Lassan kezdődnek a szemináriumok. Hazafelé indulok, de a folyosón még megállít Luciana azzal, hogy utánam még öten feliratkoztak a szemináriumára. Jó üzletet kötöttünk.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!