Menjünk tovább félelem nélkül az evangéliumhoz való hűség útján, II. János Pál pápa példáját követve

Vatikán: II. János Pál pápa halálának első évfordulóján, aki „a hit valódi kősziklája”, „azé a meggyőződéses, erős és hiteles hité, amely mentes azoktól a félelmektől és megalkuvásoktól, s amely oly sok ember szívére ragadt át”, természetesen felidézzük életének utolsó pillanatait. Ugyanakkor azonban arra is ösztönöz ez az emlékezés, hogy buzdítása szerint „félelem nélkül menjünk előre az evangéliumhoz való hűség útján, hogy Krisztus fegyverhordozói és tanúi legyünk a III. évezredben”, s „nagylelkűen dolgozzunk együtt egy igazságosabb és szolidárisabb emberiség megvalósításán, hogy a béke munkásai és a remény építői legyünk.”

A téren egybegyűlt mintegy negyvenezer hívő előtt homíliájában XVI. Benedek pápa az olvasmányokból kiindulva a tűzben próbált arany képét felhasználva emlékezett II. János Pálra. „Az élet nehézségeiben mindenek előtt az ember hitének minősége kerül mérlegre: szilárdsága, tisztasága, hogy összhangban áll-e az ember életével.” Majd hozzátette: II. János Pál pápa, „akit Isten sokszoros emberi és szellemi ajándékokkal halmozott el, az apostoli fáradozás és a betegség olvasztótégelyén átmenve egyre inkább a hit szilárd ’kősziklájának’ bizonyult”. Aki a közelében lehetett, „szinte kézzel tapinthatta tiszta és szilárd hitét, amely – ha munkatársait lenyűgözte, hosszú pápasága alatt nem mulasztotta el jótékony hatását árasztani az egész egyházban, egyre erősebben, ami életének utolsó hónapjaiban és napjaiban csúcsosodott ki.”

„Meggyőződéses, erős és hiteles hit volt ez, amely mentes azoktól a félelmektől és megalkuvásoktól, s amely oly sok ember szívére ragadt át, köszönhetően számos apostoli zarándokútjának is szerte a világban, s különösképpen annak az utolsó ’utazásnak’, amely halálküzdelme és halála volt.”

Ugyancsak az evangéliumra utalva XVI. Benedek elmondta: „segít megértenünk emberi és vallási személyiségének egy másik vonását. Azt mondhatjuk: Péter utódaként az apostolok közül egyedülálló módon utánozta Jánost, a ’szeretett tanítványt’, aki ott maradt a Kereszt tövében Máriával a Megváltó elhagyatottságának és halálának óráján. ’Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.’ (Jn 19,26–27). A haldokló Úr e szavai különösen is kedvesek voltak II. János Pál pápa számára. mint az evangélista apostol, ő is házába kívánta fogadni Máriát.”

„Ma este gondolatunk megindultan tér vissza szeretett pápánk halálához, ugyanakkor azonban szívünk arra kap ösztönzést, hogy előre tekintsen. Lelkünkben visszhangzanak hívó szavai, hogy félelem nélkül haladjunk előre az evangéliumhoz való hűség útján, hogy Krisztus fegyverhordozói és tanúi legyünk a III. évezredben. Eszünkbe idéződnek szüntelen buzdításai, hogy nagylelkűen működjünk együtt egy igazságosabb és szolidárisabb emberiség megteremtésén, legyünk a béke munkásai és a remény építői. Maradjon tekintetünk mindig Krisztusra függesztve, „aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8), aki szilárd kézzel vezeti egyházát.”

AsiaNews/Magyar Kurír

Képek: TelePace