Mentsétek meg az iraki keresztényeket!

„Irakban a keresztények meghalnak, az Egyház eltűnőben van az üldözések, fenyegetések és az erőszak csapásai alatt, amelyek a szélsőségesek részéről érik, akik nem hagynak más választást: vagy az áttérés, vagy a menekülés” – írja az AsiaNews hírügynökséghez eljuttatott felhívásában Louis Sako, Kirkuk káld érseke, miközben autóban elhelyezett pokolgépről és keresztények megöléséről érkeznek hírek a kurd területekről is, ahol eddig nem volt jellemző a vallási alapú összecsapás.

A főpásztor, aki egyben az Iraki Katolikus Egyházak Tanácsa vallásközi párbeszédért felelős bizottságának az elnöke, a bagdadi keresztények „tragikus helyzetéről” szóló nyilatkozatában olyan csoportokról ír, amelyek fegyverrel fenyegetőzve azonnali áttérésre szólítják fel a keresztényeket, vagy menekülni kényszerítik őket és elkobozzák javaikat. Moszulban ugyanez történik, de ott más választás elé állítják őket: pénzbeli adót kell fizetniük a dzsihádnak, ha nem akarják, hogy megöljék őket.

Az iraki keresztény közösség, mind hazájában, mind külföldön jó ideje várta a helyi egyház állásfoglalását, amelyet a rablások, zsarolások és megfélemlítések fojtogatásában immár nem oltalmaz sem a kormány, sem a koalíciós erők. Miközben pedig konkrétabbá válik a Ninivei-fennsík vidékén a keresztények számára kialakítandó biztonságos övezet vitatott terve, a terroristák éppen itt sújtottak le az utóbbi napokban. „Szinte politikai gesztusként” – feltételezi Louis Sako – „mintha azt akarnák mondani: akárhová eljutunk, egyetlen terület sem biztonságos.”

Nemcsak Bagdadban és Moszulban történnek már vallási alapú támadások, hanem az északi kisebb központokban is. Tegnap fundamentalisták egy csoportja a Moszulból a keresztény többségű Baasika faluba vezető úton 23 jezidet ölt meg: megállítottak egy menetrend szerinti autóbuszt, leszállították az arabokat és a keresztényeket, és megölték ennek az igen ősi, a jó és a rossz közötti dualizmuson alapuló vallásnak a követőit. Ma autóba rejtett pokolgép robbant Telle-el-szkop, egy egészében keresztény falu iskolája közelében: a halottak száma kilenc, köztük két gyermek, hatvanan sebesültek meg. A domonkos apácák közelben álló rendháza súlyosan megrongálódott.

„Már nem hallgathatunk tovább – magyarázza a püspök, akit az AsiaNews telefonon keresett meg. –Emlékeztetni kell az iraki muzulmán közösséget és az egész világot a keresztény jelenlét fontosságára az országban, mindenki javára.” „A keresztények alkotják az iraki lakosság egyik legősibb elemét, kezdettől fogva egybeolvadtak más valóságokkal, arabokkal, kurdokkal, türkménekkel és jezidekkel, az iraki civilizáció úttörői voltak. Emellett mindig bátran oltalmazták az ország egységét, muzulmán testvéreikkel együtt. Lojalitásukról, hűségükről, becsületességükről tesznek tanúságot, s arról a szándékról, hogy békében és testvériségben éljenek a többiekkel. A keresztények síitákkal és szunnitákkal kölcsönös tiszteletben éltek és osztoztak mind jó, mind rossz napjaikban. 14 évszázadon keresztül részét alkoották az iszlám kultúrának, általában nehézségek nélkül. Ma ezt kívánják folytatni szeretetben és az emberi jogok tiszteletben tartásában.”

A jelen helyzetben a keresztényeket bűnbakként veszik célba, amelyet ki kell használni vagy meg kell semmisíteni. Nem vallhatják szabadon hitüket, a nőknek kendőt kell hordaniuk és a templomokról leveszik a kereszteket, mindenki fölött ott lebeg az emberrablás és a zsarolás fenyegetése. A püspök felsorolja az erőszak különböző formáinak felsorolása után hangsúlyozza: „Ez a szokatlan magatartás ellentétben áll az iraki nép humanitárius értékeivel és az iszlám vallás erkölcsi értékeivel. Meg kell érteni, hogy a keresztények nélküli Irak katasztrofális lesz minden iraki számára!... A keresztények elüldözése az együttélés fogalmának megromlásához és annak a különböző vallásokból és népekből álló mozaiknak a kulturális, polgári és vallási lerombolásához vezet, amelynek Irakot tekintjük a bölcsőjének.”

Felhívásában a püspök azt kéri minden iraki vallási és politikai vezetőtől és valamennyi iraki polgártól, hogy maradjanak egységben, mert „nincsen üdvösség/menekvés egységünk és egymáshoz közeledésünk nélkül. Hagyjátok, hogy Irakból eltűnjenek a külső elemek, vagy maradjanak meg oly módon, hogy az életveszély és a megosztottság veszélye megszűnjék, és teret adjon az élet visszatérésének.” 

Magyar Kurír