„Merjétek belevetni magatokat Isten karjaiba…”

Böjte Csaba levele

Kitekintő – 2006. január 4., szerda | 9:31

„Nem az a fontos, hogy mid van és hogy hol vagy, a fontos, hogy merd kimondani: itt vagyok Uram..."

Kedves Testvérek!
Kedves Nevelők!

A keresztény pedagógia tudja, hogy az a világ úgy ahogy van a semmiből a végtelen felé tart, a nemlétből az örök életbe, az Isteni létbe. Természetesen a gyermekek is úton vannak. Ahogy az anyaméhben kialakul a gyermek teste, a földi létben egyéniségünk, személyiségünk, örök üdvösségre hívott lényünk kellene megszülessen, kibontakozzon a bennünk lévő világot formáló erő. Felnőni a Végtelenhez, hogy társak lehessünk a világ tovább-teremtésében az Istennek, csodálatos hivatás. Természetesen lehetsz kertész, vagy orvos, tanár mindegy, téged Isten hív, és nem mind bérest vagy szolgát, hanem mind barátot, hogy szebbé tedd a földet, hogy a megkezdett teremtés nagy művében a magad kis részét te is megalkosd.

Nem az a fontos, hogy mid van és hogy hol vagy, a fontos, hogy merd kimondani: itt vagyok Uram, látom világformáló nagy művedet, a hozzád kiáltó milliókat, kik segítségedet kérik alázattal. Arra kérlek, hogy formálj engem és alakíts, s ha jobbat nem kapsz nálam, akkor engem küldj Uram, s a te nevedben megteszem mi tőlem telik, szívesen leszek áldó kezed, bátorító szód, élő vigaszod, igéd, amely kiutat mutat.

Hiszem, hogy Isten mindent megad, hogy valóban elérhessük ezt a szintet. Ha kell csodát is tesz, ha átadod magadat Õ célba visz, és környezetednek áldássá válva leszel áldás magadnak is.

Szent Pál azt mondta, hogy: „élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”. Talán ez a keresztény pedagógia végső célja. Elveszteni mindent, hogy mindent a végtelen szeretetben visszakapjunk.

Alázattal kérem, Istentől számotokra, a bátorságot e nagy kalandhoz, merjétek nagylelkűen beledobni magatokat a mi Urunk Istenünk karjaiba, Õ általatok akarja a gyermekeinknek megmutatni igazi arcát, általatok akarja megvigasztalni a szomorúakat, bátorítani a csüggedőket, meglátogatni a betegeket, a rabokat, enni adni az éhezőknek, a szenvedőknek.

Mi mást kérhetnék tőletek és az égtől, 2006 év minden napján, minthogy lássam felragyogni arcotokon, a mi Urunk Istenünk csodaszép áldó vonásait.

Szeretettel:
Csaba testvér