Mese és valóság – 2007. március 7.

Hazai – 2007. március 7., szerda | 0:07

A régi ember jobban értette a mesét. Tudta, hogy nem szó szerint kell venni, de mégsem hazugság, sőt ellenkezőleg, valamiféle közvetlen kapcsolás a természetfeletti világhoz. Pl. a jó és a rossz titkához.

Mára ebből annyi maradt, hogy a meseszerű elemeket szívesen használjuk, de nem a természetfeletti világra nyílunk rá, hanem arra a világra, amelyet mi gyártunk. Az erős akaratú és csak önmagukban hívő emberek ezt az eszközt szívesen használják. És a sokaság elhiszi, amit sokszor hall. A mese iránti érzék tehát nem veszett ki, bármennyire is büszke a nyugati világ a tudás-alapú társadalmára.

A liberális körök legfeljebb annyit érnek el, hogy jó messzire eltávolítják egymástól Isten és ember világát, mert a tudás eleve távolságtartó, és ha csak a tudást hangsúlyozzuk, egyre nő ez a távolság. S amikor már fáj, akkor visszamenekülünk a meséhez, s ezáltal a mítoszhoz és a valláshoz.

Sánta János