Mesehősként élni

Böjte Csaba ferences szerzetes meghívására kicsik és nagyok népesítették be a kegytemplomot, hogy meghallgassák Az én utam a mesehős útja! című előadást. A Szent István kollégium lakói is részt vettek az eseményen – írta Iochom Zsolt.

A Mesepszichológia című könyv szerzője kifejezte: úgy érzi, hogy egész életünk egy mese, egy történet. Nem mindegy, hogy ezt a mesét hogyan adjuk tovább. Az egyik igen fontos módszer az érzelmi intelligencia fejlesztésében a mese.

Előadását Kádár Annamária a klasszikus varázsmesére építette fel. A mesehős elhagyja a családi fészket; ott van életében az áldás, az útravaló: a hamuban sült pogácsa, a megtett út, a különböző próbatételek, a sárkányok, akikkel találkozik, illetve a segítőtársak – és ott van a mese végén a célba érkezés. „A mesében minden mi vagyunk. Nemcsak a mesehőssel tudunk azonosulni, hanem az egyes mesei elemekkel is. Az elindulás a saját komfortzónánknak az elhagyása, hisz csak akkor fejlődhetünk, ha kihívásokkal, próbatételekkel szembesülünk” – emelte ki a pszichológus.

A mesében az áldás, a hamuban sült pogácsa a saját erőforrásaink, amiket útravalóként viszünk magunkkal. A sárkányok sok esetben a saját félelmeink, szorongásaink; a királykisasszony megtalálása a saját jobbik felünknek a felfedezése; míg a célba érkezést értelmezhetjük a saját önmegvalósításunknak is – derült ki az előadásból. Befejezésül egyik kedvenc meséjét, a kisködmön történetét osztotta meg a hallgatósággal az egyetemi adjunktus.

Székelyhon.ro/romkat.ro/Magyar Kurír