Mi a hozzánk forduló cigányok lelkét erősítjük

Beszélgetés Bajzáth Ferenc plébánossal és Quirin Ágnes hitoktatóval

Nézőpont – 2008. november 15., szombat | 8:50

A Józsefvárosi Szent József-templomban a közelmúltban nyílt meg a „Cigánypasztoráció húsz éve a Józsefvárosi Szent József-templom plébániáján” című fotókiállítás, mely a képek nyelvén idézi fel, hogy mi minden történt a katolikus egyház keretén belül a főváros egyik legveszélyesebb kerületében a cigányság érdekében. A pasztoráció eredményességét bizonyítja, hogy a plébániához tartozó hívek negyven százaléka roma származású. Az évforduló alkalmából a Magyar Kurír Bajzáth Ferenc plébánossal, érseki tanácsossal és Quirin Ágnes hitoktatóval beszélgetett.

– Felmérések szerint Józsefvárosban a lakosság negyven százaléka roma származású, az iskolákba járó gyerekeknek pedig a hatvan százaléka az. Milyen feladatok hárulnak a katolikus egyházra ebben a helyzetben?
Bajzáth Ferenc: Ha ez a folyamat így megy tovább, akkor természetesen ezzel az Egyháznak is előbb-utóbb foglalkoznia kell. Ha például egy cigány család nem a rájuk jellemző hagyományos katolikus életvitelt követi, hanem azt, amit a televízió sugall nekik, és a vallástalan cigányoktól látnak, az előbb-utóbb tönkreteszi őket. A rendszerváltozást követően bizonytalan, gyakran kilátástalan helyzetbe kerültek, s ezt a szekták kihasználták. De sem a földi paradicsomot, sem a közösséget a család ellenében ajánló, sem a keleti misztériumvallások stílusát utánzó nem felel meg az európai cigányságnak. Egyik szekta sem tudta integrálni őket, hiszen gyökereikben hordozzák az Isten- és családközpontúságot. A romák élete a katolikus Egyházhoz kötődik. A vallásos romák Jézus és Mária szeretetével tudják csak az életüket elképzelni.
Quirin Ágnes: A gyakori zarándokutjaink is azt bizonyítják, hogy a cigányságban erős az Istenanyának, Máriának a tisztelete.

– Önök közösen dolgozták ki az Itiner-programot. Mi ennek a lényege?
– B.F.: Megtaláltuk a cigányság hitének egyik lényeges vonását, ők állandóan úton vannak az Isten felé. Mi ebben segítünk nekik. Az Itiner a szeretet útját jelenti a cigányság számára.
Q.Á.: Nagyon fontos része az Itiner-programnak, hogy ennek keretén belül segítünk a tanulmányaikban lemaradó cigány gyerekeknek a felzárkózásban. Néhány kollégámmal együtt külön foglalkozásokat tartunk az arra rászoruló diákoknak. Ez a lecke elkészítéséből, a készségek játékos formában történő fejlesztéséből áll, azért, hogy a gyerek ne érezze tehernek a feladatok megoldását. Közben persze beszélgetünk, játszunk, uzsonnázunk, próbálunk minél oldottabb légkört megteremteni.

– A cigányokra jellemző erős családközpontúság azt jelenti, hogy a körükben kevesebb a válás?
B.F.: Elmondok egy jellemző példát: van egy fiatal cigány házaspár, akiknél késik a gyermekáldás. Az orvosok szerint az asszony nem tudja kihordani a gyereket. Néhány nappal ezelőtt megszenteltem a lakásukat. Ma egy fiatal házaspár, hasonló helyzetben valószínűleg szétmenne, az említett pár számára azonban az a természetes, hogy segítséget kérjenek az egyháztól, amelyhez tartoznak, és amelyben megbíznak. Javasoltam nekik, hogy menjenek el egy zarándokútra, és mondják el Máriának – akinek egyetlen gyermeke van –, hogy nagy bajban vannak.
Q.Á.: Sok mindenről beszélgettünk ezzel a fiatal házaspárral, teljesen megnyíltak előttem. Próbáltam velük megértetni, hogy gondolkozzanak el azon, vajon miért késik náluk a gyermekáldás? Vajon mit akar Isten ezzel üzenni nekik? A saját példámat is elmondtam nekik, remélve, hogy ezzel erősítem őket, nem érzik magukat annyira egyedül ebben a keserves helyzetben. Kértem, hogy legyenek szeretettel, türelemmel egymás iránt, higgyenek és bízzanak a Jóistenben. Járjanak el a szentmisékre, végezzenek szentgyónást, hiszen az megtisztít a bűneinktől, vétkeinktől. Rakják le gondjaikat, és erősödjenek meg a szentáldozásban, a szeretetben. Így tudják elfogadni ezt a helyzetet, amit egyébként borzasztóan nehéz megérteni. A cigány családoknál a gyerekszülés alapvető, még ha ma már nekik sincs annyi gyerekük, mint amennyi régebben volt.

Az egyház természetesen nem tudja megoldani az egyre jobban mélyülő gazdasági-társadalmi gondokat, nem is ez a feladata, és enyhíteni sem tudja a növekvő munkanélküliséget. Mégis, mit mondanak egy, a katolikus egyház segítségét remélő, hosszabb ideje munka nélkül tengődő cigány embernek?
B.F.: A mi feladatunk nem az, hogy választ adjunk a hozzánk forduló embereknek arra, hogy milyen módszerrel juthatnak munkához. Az a gyülekezet, amelyik munkát ajánlott a cigányoknak, alapvetően félreismerte őket. A lényeg, az alap, hogy minden ember, így a cigányok is, lelkileg legyenek erősek, és mi erre neveljük őket. Megadjuk számukra a vallásos alapot, amelyre támaszkodva megőrizhetik emberi méltóságukat, még az élet legkilátástalanabb pillanataiban is. Mi a hozzánk forduló cigány emberek lelkét erősítjük, hogy képesek legyenek elviselni a munkanélküliséggel járó gondokat, de emellett törekedjenek arra, hogy minél előbb álláshoz jussanak.
Q.Á.: Mi valóban nem tudunk munkát ajánlani senkinek, de minden hozzánk fordulót segítünk abban, hogy megőrizhesse az emberi tartását. Ehhez pedig szükség van az Istenhez való tartozás, a hit elmélyítésére. Ha valóban hiszem az Urat, akkor a nehézségek nem törnek össze. A cigányság számára kiemelten fontos, hogy a Jóistennel rendben legyenek dolgaik. Előfordul, hogy egy cigány ember bár hónapokig nem megy templomba, de ha egyszer eljut oda, akkor gyón, áldozik és lelkileg megerősödik.

– Milyen programokkal segítik a cigányság periférián élő részének a felemelkedését?
B.F.: Mi elsősorban azokkal foglalkozunk, akiket meg tudunk szólítani, vagy akik bennünket megszólítanak. Jönnek esküvőt, keresztelést, temetést kérni, vagy iskolai hitoktatásra íratják be a gyerekeiket. Gyakran hozzák magukkal a rokonaikat, barátaikat is. A templomba járó romák aránya megfelel a kerületben élők arányának, bár ők másként értik a vallásosságot. Titkunk: a személyesség.
Q.Á.: A periférián élők nem közelítenek hozzánk, így nekünk kell megtenni feléjük az első lépést. Például a missziós alkalmakon, a zarándoklatokon és az iskolán keresztül. Zarándoklatainkra gyakran olyanok is eljönnek, akikkel korábban semmiféle kapcsolatunk nem volt. Utána néhányan közülük újra erősebben fordulnak a hit felé.

– Van-e előítélet a nem cigány hívők körében a roma hívőkkel szemben?
Bajzáth Ferenc: Ha előfordul is ilyesmi, ez nem jellemző. A templomunkban a perselyezést egy cigány asszony végzi, és ezt mindenki természetesnek tartja, senki nem botránkozik meg rajta. A képviselőtestület egyik tagja a neves romazenész, Lakatos György.
Quirin Ágnes: Én a nyolcadik kerületben születtem, mindig itt éltem. Régen nem volt probléma a cigányokkal. A bűnöző életmód nem a cigányok etnikai sajátossága! A hívő cigányok számára nagyon lényeges, hogy érezzék: a Jóisten szereti, elfogadta őket. Az egyház egyik legfontosabb feladata, hogy a cigányok és a nem cigányok elfogadják egymást, szeretetben, türelemben és megértésben. Ebben segítenek a zarándoklatok, az olyan kiállítások, mint a mostani fotókiállítás a templomban, az, hogy a cigány származású zenész fiatalok rendszeresen énekelnek, játszanak a miséken, s nem gázsiért, hanem szeretetből. Vannak olyan oláh cigányok is, akik szívesen segítenek a plébánián, anélkül, hogy bármi anyagi viszonzást várnának. Megismerni egymást, keresztény módon építeni az emberi kapcsolatokat, hogy ha lassan is, de leomoljanak a cigányokat és nem cigányokat elválasztó falak. Ez a mi feladatunk, s a költővel szólva, ez nem is kevés.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

A kép illusztráció, készítette Török Viktória