Mi tartja meg a felnőtt megtérőket a plébánián?

Az idei téma a katekumenátusi út újrafelfedezése volt. Az ősegyházban a katekumenátus a hitéletbe való bevezetés útja volt. Mai szekularizált, Istent elutasító, és nélkülöző társadalmunkban, napjaink lelkipásztorkodásában az Egyház újra életre akarja kelteni ezt a missziós utat.

Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató a konferencia elején úgy fogalmazott: újra kell gondolkodnunk azon, hogyan válhatunk az Egyház élő tagjaivá, mert nem mindegy hogy hétköznap hányan lesznek a templomokban, milyen erős lesz a Katolikus Egyház.

Spányi Antal megyéspüspök megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházmegye lelkipásztori tervében nagyon fontosak azok, akik még nem lépték át a templom küszöbét, vagy erősebb elköteleződést akarnak az Egyház felé. A katekumenátus régóta ajánlott útja az Egyháznak, az, ahogy egy felnőtt eljut a beavató szentségekhez, belegyökeresedik az Egyházba. „Tudjuk, hogy Isten kegyelme az, ami az életet mozgatja, irányítja, de a plébániákon kellenek befogadó csoportok, akik erre a hitfelismerésre személyes példájukkal, megértő kísérésükkel segítik az Istent keresőket” – hangsúlyozta. „Amikor az új evangelizáció évét éljük és a hit évének megnyitására készülünk, akkor különösen fontos megértenünk, hogy gondolkodásunkat meg kell reformálnunk. Próbáljunk erre az útra állni, ezt az utat gyakorlattá tenni” – biztatott a főpásztor.

Tornyai Gábor atya plébániáján már működnek katekumencsoportok. Előadásában saját személyes katekumenátusi útjáról tett tanúságot, és azokról, akiket ezen az úton az Egyházba vezetett. Bemutatta azokat a dokumentumokat, amelyek az Egyház gondolkodását tükrözik a katekumenátusi útról a II. Vatikáni Zsinat dekrétuma, a Püspökkari rendelkezések és a székesfehérvári egyházmegyei zsinat rendelkezései alapján. „A katekumenátus fontos része a baráti találkozás, közösség kialakulása. Plébánosként sokan jöttek hozzám, hogy szeretnének megkeresztelkedni, de rájöttem, valamit nem jól csinálok, mert nem lettek a közösség tagjai.  Kell egy csapat a plébánián, akik arra segítsék a keresőket, hogy Jézussal találkozzanak”   – mondta a plébános.

A katekumenátusi utat bemutató eladás után Tóth Tamás plébános riportjai következtek. Először olyan lelkipásztorokat kérdezett Fehérvárról, Mórról és Budaörsről, akiknél már működnek katekumencsoportok. Mindannyian arról vallottak: az egyéni felkészítés után elmaradtak a kereszteltek a templomból, a közösségi befogadás viszont megtartotta őket. Megmozdult az egész egyházközség, hisz közösségről tanúságot tenni csak közösségben lehet.

Ezután néhány befogadó csoporttag következett. A kérdezettek egyhangúlag arról beszéltek, hogy a hit átadásának öröme motiválta őket, számos kegyelmet, hitük megerősítését kapták a kísérés során. Ahány katekumen, annyi életút, annyiféle gondolkodás, megszólítás. A legfontosabb, hogy érezzék: szerethetőek, Isten elfogadja és szereti őket.

Harmadszorra a jelenleg katekumencsoportba járók szólaltak meg. Volt, aki gyermeke keresztelésekor vagy elsőáldozásakor hallotta meg a plébános hívó szavát, és kezdett el közösségbe, katekumencsoportba járni. Bár féltek az első alkalomtól, rövidesen olyan közösséget találtak, ahol szeretettel, egyenrangú tagként fogadták el őket. Lelki fejlődésük elindult, önmagukat is jobban megismerték.

Tóth Tamás plébános a riport végén biztatta a jelenlevőket: nem kell attól tartani, hogyan szólítsuk meg a kereső embereket, mert a meghívás Isten dolga. Papnak, befogadónak csak készen kell állni arra, hogy melléjük álljon és segítse őket ezen az úton.

Hajdú Ferenc provikárius, érdi plébános záróbeszédében megköszönte az előadóknak a katekumenátusi útról szóló színvonalas előadásukat, és külön megköszönte a lelkipásztoroknak, híveknek a csoportbeszélgetéseken kialakított együttgondolkodást.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Kép: Berta Gábor