„Mielőtt túl késő lenne” – Beszélgetés Ernst Servais-vel

– A kábítószerek használatát pusztán rendelkezésekkel nem lehet megakadályozni. Az Ön által kidolgozott Emocionális képzés a szenvedélybetegségek megelőzését átfogóan, minden egyes emberre vonatkozóan értelmezi. Összefoglalná röviden a képzés lényegét?
– Megpróbálom. A programnak két alapvető része van. Az első részben az életminőséggel kapcsolatos kérdéseket teszünk fel magunknak. Abból kell kiindulnunk, hogy Európa országaiban új társadalom-modell alakult ki, amelyet mi „diszkont-társadalomnak” neveztük el. Ebben a társadalomban mindennek olcsónak kell lennie, a reklámok azt sugallják a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt: „Legyen a tiéd … Vedd meg, hiszen nem kerül sokba...” Ami olcsó, az jó. Ebben a környezetben szinte előírják, hogy mi kell az életminőség javításához. Éppen ezért „megállj”-t kell parancsolnunk. Ez a kiinduló lépés.

– Mi következik ezután?
– Egy interjús játékot játsszunk különböző helyzeteket, arckifejezéseket ábrázoló képekkel. Feltesszük magunknak azt a kérdést: „mikor érzem magam igazán jól?”. A válaszadásnál kizárólag a saját véleményünk számít.  A résztvevők fontossági sorrendbe állíthatnak vagy elutasíthatnak bizonyos kijelentéseket, mint például „A vágyakat követni kell és a megvalósításukért tenni kell” vagy „A másokkal való kapcsolatban három lépés távolságot megtartani”, és a kijelentésekhez képeket társítunk. Az állásfoglalásokat összegyűjtjük, és egy táblázatban összefoglaljuk. Ebből hamar kiderül, hogy a fiatalok, felnőttek vagy szülők mit tartanak fontosnak az életminőség javításában. Ez az első része a programnak, amely az (ön)tudatosságot hivatott fejleszteni.

– Miből áll a képzés második része?
– A második résszel kezdődik a valódi emocionális képzés. Egyrészt megtanuljuk, hogyan kezeljük saját érzelmeinket. Tudomásul veszem-e, kimutatom-e az érzéseimet? Kibeszélem-e magamból? Ha ugyanis az érzéseket nem fejezzük ki, és elnyomjuk magunkban, a testük betegszik meg. Jézus azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,39). Mi sokszor elfelejtkezünk arról, hogy ahhoz, hogy a másikat szerethessük, saját magunkat is szeretnünk kell.

Fontos azonban, hogy az érzelmek kezelésének képességét szociális értelemben is hasznosítani tudjuk. Bele kell tudnunk bújni a másik ember bőrébe. A „te-üzenetek” helyett inkább az „én-üzenetek”-re kell törekedni. Ahelyett például, hogy azt mondanánk, „Idegesítő vagy”, mondjuk inkább azt, „Rosszul esik nekem, ha így viselkedsz”.

A képzés befejező részének lényege, hogy tudatosuljon bennünk: komolyan kell vennünk a természetet. Figyeljük meg, mennyi csodát rejt, amelyeknek örülhetünk! De csak akkor örülünk, ha képesek vagyunk meglátni a csodát. A természetről szóló képek segítségével sokszor kiderül, hogy tele vagyunk előítéletekkel. Egy kutya fogsorát például sokan fenyegetőnek látják. Az előítéletek pedig nemcsak a természettel szemben, hanem más helyzetekben is meghatározzák a viselkedésünket. Ha ezt felismerjük, meg tudjuk változtatni, és sokkal nagyobb empátiával, eredményesebben kommunikálhatunk a szülőkkel, gyerekekkel.

MK

Képek: EURPREV SERVAIS ERNST/MK

A képzéshez használt képekkel kapcsolatban további információ kérhető:
Lami Szabolcs, 06-30-412-79-85, szabolcs@europrev-servais.com