Miért ünnepeljük a szenteket?

Lombardi különlegesnek nevezte az októberi szenttéavatásokat, mivel két új szent jelentős érdeklődést keltett hazájában: az ausztrál Mary MacKillop és a kanadai André Bessette testvér. Ausztráliának ugyanis idáig még nem volt egyetlen szentje sem, és Kanada is csak kevés szentet tudhat magáénak. Zarándokok ezreinek csoportjai vállalták a hosszú és költséges utazást, hogy jelen lehessenek a Szent Péter téren. Sok újságíró és televíziós stáb érkezett Rómába, hogy közvetítsen a szertartásról és a kapcsolódó egyéb ünnepségekről. A média ugyanis általában akkor mozdul meg, ha úgy látják széles és kiterjedt érdeklődés mutatkozik egy téma iránt.

A szentszéki szóvivő jegyzetében kifejti, hogy az egyház a szentekben a keresztény élet példaképeit kínálja fel. Elismeri azt, amelyet a nép többé-kevésbé már megértett: bizonyos emberek rendkívüli példaként testesítik meg az evangéliumot. Így akik találkoznak velük, azoknak a szentek lelki barátjukká és elbűvölő vezetőjükké válnak, akik eljuttatnak Isten szeretetéhez, a hithez és a reményhez.

A szenttéavatások elismerik, hogy Isten Lelke munkálkodik a mindennapi emberekben, amilyen Mary és André testvér is volt, és az erény olyan gyümölcseit érleli meg, amelyek vigaszt és világosságot jelentenek sokak számára. A szenttéavatás valódi ünnep. A szentek nagy része nem válik egyetemesen híressé, de maguk körül így is a hitet, reményt és szeretetet terjesztik. Ez az egyház legszebb arculata. Az egyház minden országok lakóinak szolgálatában áll, hogy Isten felé haladhassanak az életszentség útján. Tanuljuk meg az egyházat ebből a szemszögből tekinteni, a folyamatos megújulás útján, amelyet saját magunkon kezdünk el – zárta e heti jegyzetét Federico Lombardi.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír