A migránsok pasztorációjával foglalkozó horvátországi kongresszus ajánlásai

1. A cigányság témájában

A résztvevők tudomásul veszik, hogy az Európai Közösségben kb. 15 millióra tehető a cigányság lélekszáma, akik szeretnék megőrizni kulturális önazonosságukat, s ezzel a pasztorációnak számolnia kell. A résztvevők megbeszéléseik tapasztalatait összegezve a következő javaslatokat teszik:

– a helyi egyházak a hátrányos helyzetűek iránt érzett felelősségüktől indítva elkötelezetten képviselik a cigányság érdekeit;

– a helyi egyházak segítik közösségeiket a cigány identitás megismerésében s ezáltal számos negatív előítélet leküzdésében;

– a helyi egyházak a püspökségeikben és plébániáikon információkat gyűjtenek a cigányság életéről és egyértelmű válaszokat adnak a pasztorációs teendőkre;

– a helyi egyházak elősegítik a cigányság és a pasztoráció munkatársainak találkozóit. Megteremtik a letelepedettek és a vándorlók népe közötti párbeszéd kialakulásának feltételeit;

– a püspöki konferenciák elkötelezik magukat amellett, hogy a vándorlók népének életmódja elismerést kapjon, s ennek érvényesülését elősegítik a médiumoknál, valamint a politikai intézményeknél.


2. A szakképzett munkaerő vándorlásának témájában

Az Európai Unió gazdasági és demográfiai helyzete, valamint a globalizmus terjedésének következtében egyre nagyobb a képzett szakemberek iránti igény. Ezek az országok nyilvánvaló gazdaságuk révén magától értetődően vonzzák e munkaerőt. Ez a jelenség mind a nyugati, mind a keleti országok tekintetében újnak mondható.

– a tapasztalatokat és várakozásokat illetően eszmecserét szorgalmazunk a kibocsátó és a célországok egyházai között;

– a kibocsátó országok helyi egyházai a magasan képzett emberek pasztorációjában jártas munkatársakat biztosítanak a befogadó egyházak részére, elsősorban görög katolikus egyházaknál;

– a befogadó országok helyi egyházai tudomásul veszik, hogy a magasan képzett közép- és kelet-európai szakemberek társadalmi integrálódása, különösen szellemiek tekintetében gazdagodást jelent számukra;

– a befogadó országok helyi egyházai elismerik egy speciális pasztoráció szükségességét e szakemberek tekintetében, mivel e csoport tagjai tölthetik be az egyházak közötti híd szerepét. Személyük kedvező hatással lehet mind az ökumenére, mind a vallások közötti párbeszéd megnyitására;

– a püspöki konferenciák és az illetékes katolikus szervezetek felhívják a politikusok és az európai intézmények (EU, Európa Parlament, Európa Tanács) figyelmét felelősségükre, amely abban áll, hogy ezen új típusú migráció révén személyeket szakítanak el gyökereiktől, családi közösségek bomlanak fel, valamint országokat fosztanak meg a fejlődésükhöz szükséges életerőtől.

Gyorgyovich Gábor/MK