A Mikulás-jelenséghez egy szabad gondolat. Jól tudjuk, korábban nem volt szabad Mikulásról beszélni, csak Télapóról. A Mikulás szó kiejtését tiltotta a pártállam, nehogy még eszünkbe jusson Szent Miklós püspök. Ma viszont, amikor már nincs ilyen tiltás, érdekes, mennyire megmaradt a Télapó név. Lelkünk mélyén itt van, hogy mennyire szeretünk ajándékot kapni, talán adni is, egy tudatalatti tisztaság tör a felszínre ebben a Télapó-jelenségben.
Érdekes a Télapó név. Nem tél-gyerek, nem tél-fiatal, és nem is tél-felnőtt, hanem Télapó. Az meg már egyenesen érthetetlen, hogyha minduntalan Télapónál ragadnak le egyesek, miért nem beszélnek tavasz-gyerekről, nyár-fiatalról és ősz-felnőttről. Így lenne természetes, ha megfigyeljük az egyes évszakok jellegzetességeit. Ezekről nem beszélnek, csak Télapóról beszélnek.
Szóval, időszerű volna nem félni tovább a Mikulás névtől, hiszen az ajándékozó lelkületet nem lehet kiradírozni lelkünkből, ezt meg úgyse tudjuk megmagyarázni vallásos szemlélet nélkül. Jó lenne, ha a Mikulás nemcsak a szélvédőre rakott büntetőtasak láttán jutna eszébe sokaknak.
Sánta János