Milánóban eltemették Martini bíborost

A Szentatya levelében lelki közelségéről, imáiról és szeretetéről biztosította a Milánói Főegyházmegye híveit, a Jézus Társaságát, a családtagokat és mindazokat, akik tisztelték, szerették, és földi életének utolsó útján elkísérték Martini bíborost.

„Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon” (Zsolt 119,105) – a zsoltáros szavai teljes mértékben összefoglalják az Egyház ezen nagylelkű és hűséges pásztorának életét – fogalmazza meg üzenetében a pápa. Martini bíboros Isten embere volt, aki nemcsak tanulmányozta, hanem nagyon szerette a Szentírást. Pontosan ezért volt képes arra, hogy tanítsa a híveket és mindazokat, akik Isten Igéjének igazságát keresték. Lelki nyitottsággal végezte szolgálatát, mindig kész volt a másokkal való találkozásra és a párbeszédre. A Szentatya levelében azért fohászkodik, hogy az Úr, aki élete során vezette Martini bíborost, fogadja be az égi Jeruzsálembe az Egyház és az evangélium e fáradhatatlan szolgálóját, majd apostoli áldását küldi mindazokra, akik az elhunyt főpásztort gyászolják.

A milánói dómban, ahol Martini bíborost felravatalozták, eddig mintegy 200 ezer hívő rótta le tiszteletét az egykori milánói bíboros érsek előtt. A temetésre, amelyet Angelo Scola jelenlegi milánói bíboros érsek vezetett, délután 4 órakor került sor. A temetési szertartás végén Dionigi Tettamanzi nyugalmazott milánói bíboros érsek emlékezett meg Carlo Maria Martini bíborosról.

Vatikáni Rádió/MagyarKurír