Palánki Ferenc Szentháromság vasárnapján: Isten belső élete az Atya, a Fiú és a Szentlélek

Újra és újra rácsodálkozunk a bennünket körülvevő teremtett világ rendezettségére, a teremtmények közötti vagy az egyedi élő szervezetben meglévő összhangra, és ha elgondolkodunk azon, hogy mindez honnan van, eljutunk Isten létezésének bizonyosságára. Az evolúció folyamán vannak minőségi ugrások, amelyek során az élettelenből élő, majd egy még magasabb szinten rendezett élet alakul ki. E minőségi ugrásokban is a teremtő Isten tevékenysége látható. Honnan indul ki a fejlődés? Az ősrobbanás mint elmélet elfogadható, de mi az, ami ősrobbant? Miért van egyáltalán valami, miért nincs inkább semmi? – teszi fel a lét értelmére vonatkozó kérdést Martin Heidegger német filozófus. Számtalan kérdés felvetődik az emberben, ha Isten létezését kutatja. A teremtett világon keresztül és a gondolkodás számtalan útján eljuthatunk Isten létezéséig, de hogy milyen az Isten, ezt magunktól nem tudjuk kitalálni – mondta homíliájában Palánki Ferenc püspök.

A világtörténelem során sokféle megfogalmazással találkozunk Isten természetét illetően. Az ókori társadalom emberét az istenektől való félelem, rettegés határozta meg. Ma is feltesszük a kérdést: Milyen az Isten? Szeret engem, vagy nem? Közömbös-e a sorsom iránt, vagy sem? Félnem kell tőle, vagy jóakaróm? Sokat gondolkodhatunk ezen. Szentháromság vasárnapján alkalmat kapunk arra, hogy mi is átgondoljuk, milyen az Isten hozzánk – folytatta a főpásztor.

Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy az ő belső élete az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Amikor Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban, leszállt rá a Szentlélek, és a mennyből az Atya szava hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22). Isten az ő belső életét sokféle módon kinyilatkoztatta az üdvösségtörténet során, de annak teljessége akkor valósult meg, amikor a megváltó Jézus Krisztusban eljött erre a világra, és általa az ember felismerhette, hogy Isten a szeretet Istene – emelte ki Palánki Ferenc.

Mózes lejött a Sínai-hegyről, és örömmel vitte népének az isteni szövetség kőtábláit, az Úr üzenetét, az élet szabályait. Ám addigra a nép bálványimádó lett. Nagy csalódást jelentett ez Mózesnek. Ennek ellenére amikor visszament a hegyre – még mindig féltve az ő népét –, Istenhez fordult, aki ezt mondta Mózesnek: az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben és hűségben gazdag. Isten kinyilatkoztatta magáról, hogy hosszan tűrő, nem söpri el a választott népet. Isten meglepően könyörületes hozzánk, nem számítunk rá, sokszor félünk tőle, rettegünk, mert bűnösök vagyunk, de ő hűséges, mert magát meg nem tagadhatja – hangsúlyozta a főpásztor.

Szent Pál így fogalmaz Istenről: „a szeretet és a béke Istene” (2Kor 13,12). Nem a tűzszünet, hanem a belső béke, a harmónia, a szeretet Istene. Ha befogadjuk az isteni szeretetet, ez a belső harmónia, béke kihat emberi kapcsolatainkra is. Szentháromság vasárnapján Isten belső életéről, szeretetközösségéről elmélkedve kinyilatkoztatást kapunk arról is, hogy mi a szándéka, terve az emberrel. Azt akarja, hogy higgyünk benne, és soha el ne vesszünk. Az idős Nikodémus éjszaka megy el Jézushoz, mert aggódik, mi lesz vele, nem fog-e elveszni. Jézus így szól hozzá: „aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3). „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Jézus ezzel kifejezte, hogy Nikodémus meg fog halni, de nem fog elveszni. Palánki Ferenc püspök, az idézett mondatot a saját életünkre fordítva, így fogalmazott: úgy szerette Isten a családomat, szeretteimet, hogy most engem akar odaadni, engem akar küldeni hozzájuk; most én leszek az a mindazokért meghozott napi szeretetáldozat, akiket szeretek, akiket az isteni kegyelem rám bízott. Így tudjuk mindannyian teljesíteni Isten ránk vonatkozó tervét, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

Szentháromság vasárnapján Isten benső életéről, tervéről elmélkedve az életünkről elmélkedünk. Ez a misztérium befogadhatatlan, felfoghatatlan az ember számára, mégis életprogramot jelent: ahol megszólalok, Isten szóljon rajtam keresztül, ahol teszek valamit, ott az Isten tegyen valamit rajtam keresztül. Legyünk tanúi, életre váltói kinyilatkoztatott szeretetének, és ez által teljesítsük küldetésünket – zárta prédikációját a megyéspüspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír