„Minden embernek szüksége van Krisztusra” – a Rimini Meeting az emberi élet távlataiban

A politikus feltette a kérdést: egy lényegében laikus államban milyen lehet a kapcsolat az igazságosság és az irgalom között. Mivel az ember nem képes megváltani önmagát, ezért segíteni kell az elítélteket, – mondta – hogy olyan közösséggel találkozzanak, amelyik segít felfedezni jobbik énjüket.

Egy másik, az egészségüggyel foglalkozó kiállítás kapcsán, amelynek címe „Az élet minősége - mérni a végtelen utáni vágyat? ” Giancarlo Cesana, a CL egyik vezető személyisége, aki maga is orvos, így fogalmazott: Az életet és az élet minőségét nem mérhetjük. Az élet misztérium, a végtelenből fakad és a végtelenbe mutat. Hogyan mérhetnénk a végtelent? Az ember élete, személye nem véges tényezők összessége, hanem egészen más. Az élet túlmutat az emberen. Minden ember főszereplő, még a beteg is. A kereszténység ezt képviseli, és ez ma határozott elutasításra talál. Az egészség fontos, de egy valami még fontosabb, és ez az üdvösség. Ha valaki beteg is, de megváltva érzi magát, akkor mindene megvan…

Óriási érdeklődés kísérte két Afrikában élő keresztény tanúságtételét. A Burundi angyalaként ismert Margeruite Barankitse által alapított Maison Shalom (Béke háza) több mint 10.000 gyermekről gondoskodik. Vicky Aryenyo Ugandában szervezte meg a járványos betegségek áldozatainak és árváinak segítését. Hiteles és lebilincselő módon mutatták meg, hogy az igazi főszereplő az, aki tarozik Valakihez, aki megéli a Végtelennel való kapcsolatot. Aki ilyen elkötelezettséggel él, képes megmutatni az emberi személy végtelen értékét a háború vagy a betegség borzalmai közepette is.

A nap meghatározó része volt a Paolo Pezzi moszkvai érsekkel szervezett találkozó. „Indulni és maradni - közösség és misszió Oroszországban” címmel.   Paolo Pezzi a Comunione e Liberazione tagja, 25 évvel ezelőtt még a Meetingen dolgozott önkéntesként. 1990-ben szentelték pappá, s a CL missziós papjaként 5 éven át Szibériában szolgált. Később az egész világra kiterjedő San Carlo Borromeo Papi Fraternitás általános elöljárója volt, majd a Szentatya 2007-ben nevezte ki az Istenanyáról nevezett moszkvai egyházmegye főpásztorává.

Tanúságtételében elmondta: az igazi főszereplő az, aki az életét, mint a misztériummal való kapcsolatot éli. Ha elhagynánk a missziót, mi maradna belőlünk? Az ember azonos a hivatásával.
Aki Krisztusban él, annak az ökumené a másik felé való közelítés avval a vágyakozással, hogy megismerjem a benne jelenlévő igazságot. Számomra – fejezte be a főpásztor – figyelemmel tekinteni az orosz valóságra, az orosz ortodox egyházra azt jelenti, emlékeznem kell arra, hogy minden embernek szüksége van Krisztusra.

„Keresztények az arab világban” címmel Paul Hinder az arab országok apostoli vikáriusa tett tanúságot a 100 %-ig zarándok egyház lelkesedéséről, nehézségeiről, és örömeiről. Mint elmondta: szabadsága feltételekhez kötött, de mégsem érzi magát korlátozva. Hangsúlyozta a vallások közötti párbeszéd szükségességét. Megfogalmazása szerint az egyetlen lehetséges misszió ezekben az országokban, jelen lenni és Krisztus szeretetével fordulni mindenki felé. A főpásztor megfordította a Meeting mottóját: „Mivel senkik vagyunk, ezért lehetünk főszereplők!”

A Meeting műsorán filmek is szerepelnek. Elsőként Florian Henckel von Donnersmarck „A mások élete” című (2006) Oscar-díjas alkotására került sor.

Varga János/Magyar Kurír