Mindenki keresztútja Szegeden

A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség mellett jelen voltak a Református Egyetemi Gyülekezet fiataljai, a kiskudnorozsmai fiatalok, a görög katolikus ifjúság, a Szegeden szolgáló papok, de a vonulók közt voltak a szeminárium kispapjai is.

Az állomásokat különféle ifjúsági közösségek elmélkedték át. Az elmélkedések között volt vers,  tanúságtétel, helyzetjáték. Az egyes állomások – a Mentőállomás, a Magyar Rádió szegedi székháza, a Városi Bíróság, a Tömörkény Gimnázium és még számos hely – azt szimbolizálták, hogy a különféle foglalkozások, amelyre a fiatalok készülnek, egyben apostoli tevékenységet jelenthetnek számukra.

"Az élmény, ami aznap este mindannyiunk szívét csordultig töltötte, sokkal több annál, hogy tárgyilagos tudósítást írjon róla az ember. Aki végigjárta Jézus 14 stációját, tudja ezt jól" – írja beszámolójában Bondár Ditte.

A keresztút előtti napon az egyetemi lelkész arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy készítsék fel lelkünket a hosszú útra. "Akkor még nem egészen értettem, hogy vajon mire gondolhat, de amikor elindultunk, szinte azonnal jött a válasz. Szitkozódó, káromkodó fiatalok harsogtak bele a békés, éneklő tömegbe. Pont úgy, ahogyan Jézust szidták. Bámészkodó, csodálkozó emberek meredten bámultak ránk, mintha valami nem normális dolgot csinálnánk. Volt olyan is, aki kinevetett bennünket. Itt értettem meg, hogy milyen lehetett az út a Golgotára. Különös az emberek reakciója.
Számomra mégis az apró mozzanatok maradtak meg leginkább. Ahogy a rendőrök biztosították a helyszínt, önként és nagy szeretettel, ahogyan odafigyeltek ránk, ahogyan tudtuk, hogy biztonságban vagyunk. Megragadó volt az a hihetetlen erő, ami összefogott, összetartott bennünket, hívő keresztényeket, hogy semmi nem volt, ami kibillenthetett abból az erős elhatározásból, hogy végigcsináljuk."

Magyar Kurír