Mindenszentek, 2002. november 1.

1. A szentek olyan emberek, akikre mi szívesen tekintünk
Egy országgyűlési vagy önkormányzati választás után meg szokták ünnepelni azokat a győztes képviselőket, akik bejutottak az országot, vagy a helyhatóságot irányító közösségbe. Ezt rendjén valónak tartjuk. Hasonlóképpen rendjén valónak kell tekintenünk a mai ünnepet – mindenszentek ünnepét –, amikor megünnepeljük mindazokat, akik már eljutottak az Isten közösségébe, amelyhez mi még csak útközben vagyunk. Mindenszentek azoknak a győzteseknek az ünnepe, akik „a jó harcot megharcolták és a hitet megtartották” (2Tim 4,7). Mindenszentek azoknak a győzteseknek az ünnepe „akiknek a nevét nem lehet kitörölni az élet könyvéből” (vö. Jel 3,5).
A győztes képviselők és a győztes szentek hasonlata azonban felvethet egy kérdést: milyen hatása van az egyiknek és a másiknak a mindennapi életre, sőt a történelemre?
A képviselők hatása a mindennapi életre nyilvánvaló, hiszen törvényeket és rendeleteket hoznak, pénzeszközök felhasználásáról döntenek, ezzel közvetlenül befolyásolják életünket. A szentek hatását illetően már valószínűleg megoszlanak a vélemények: vannak, akik tisztelettel tekintenek rájuk, mások pedig a „privát szférába” száműzve legyintenek rájuk. Azt minden tárgyilagos szemlélőnek el kell ismernie, hogy a szentek földi életükben nagy áldást jelentettek a világnak. Egy Szent Ágoston püspök pl. nagy hatással volt a 4-5. század emberére. De nagy hatással van a mai világra is. Nemeshegyi Péter jezsuita – aki évtizedekig tanított a tokiói Sophia katolikus egyetemen –, Szent Ágoston önéletrajzi írását, a japánra is lefordított Vallomásokat ajánlotta olvasmányul hallgatóinak. Egy idő múlva egyik hallgatója csillogó szemmel jelezte, hogy milyen nagy hatással volt rá ez a könyv, elindította a kereszténység felé. Hány és hány hasonló eset fordult elő azóta, hogy Szent Ágoston több mint 1500 évvel ezelőtt lehunyta szemét. Igen, a szentek olyan győztesek, akik ma is hatnak a világra, mert példájukkal, írásaikkal tanítanak imádkozni: velünk együtt dicsérik Istent. A szentek tehát nem a tegnap ködlovagjai, hanem a szó szoros értelmében velünk élő társak.
A szentek olyan emberek, akikre mi szívesen tekintünk. De nem csak mi, hanem Isten is szívesen tekint rájuk!
2. A szentek olyan emberek, akikre Isten is szívesen tekint
Azért tekint rájuk szívesen, mert szép lelkek. Hadd idézzem itt Prohászka Ottokárt, a szentéletű székesfehérvári püspököt, aki 75 évvel ezelőtt halt meg.
„A szép erkölcs a legszebb remekmű. Van különféle szép remek kőben, színben, de a szép lélek mindezeknél szebb. Szép lélek, tiszta erkölcs, harmonikus élet, ez az igazi remekmű. Azért az Úristen a szobrokat, képeket lenn hagyja, de az ég múzeumába a szép lelkeket viszi át. Mert a márvány-remekekből meszet égethetnek, képből rongy lehet, de a lélek, mely az Úristen képére alakult, maradandó, örök emlék lesz; ezt a remekművet az Úristen is élvezi.”
Milyen érdekes, hogy Prohászka – Magyarország apostola és tanítója – halála után napra pontosan fél évvel később, 1927. október 2-án Babits Mihály megírja Psychoanalysis Christiana c. versét, melyben a szenteket állítja elénk példaképül. A költő bízik abban, hogy a szenvedések végén, a földi élet végén méltók leszünk, „hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába.”
Isten szívesen tekint a szentekre, mert szép lelkek. Ennek a világnak, amelyben élünk, szüksége van a szép lelkekre, hogy ne essen kétségbe. Ma tehát örömmel ünnepeljük a győzteseket, akiket Isten már beállított szobros csarnokába, és akik ma is közben járnak értünk, hogy egykor mi is oda érkezzünk. Ámen. Verőcei Gábor/MK