MINDENSZENTEK, „C”-ÉV, 2004. NOVEMBER 1.

1. Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: hazánkat így mentsd meg! – énekeljük a magyar szentekről szóló népének befejező soraiban (SZVU, 293). Ma, amikor a tisztaéletű fiataloknak szinte szégyenkezniök kell tisztaságuk miatt; ma, amikor az eltömegesedett és elközönyösödött társadalomban vezérlő elv lett, hogy nem kell hősnek lenni; ma, amikor a szenteket a profán világ életidegen elemnek tartja – akkor felmerül a kérdés: kinek van itt még szüksége tisztákra, hősökre és szentekre? Lehet, hogy a testiségben elmerülő fiatalnak nem, a magának élő önző embernek nem, a szakralitástól irtózó profán világnak nem, de amúgy mindenkinek és minden közösségnek szüksége van tisztákra, hősökre és szentekre. Az egyedi embernek, a családi közösségnek és az országnak egyaránt szüksége van olyan példaképekre, akik hiteles emberek.
Minden év október 6-án megemlékezünk az aradi vértanúkról, s tesszük ezt azért, mert a hazafiságban való nevelésben az ő életük és haláluk örökre iránymutató mérce marad.
Ugyanígy a keresztény nevelésben a szentek olyan ragyogó példaképek, akikre szükségünk van hitünk megerősítésében.
2. Ma mindenszenteket ünnepeljük – így szoktuk ezt mondani –, de valójában erre az ünneplésre nekik semmi szükségük sincs. Szent Bernát apát – a mai zsolozsmában olvasható beszédében – ezzel a kérdéssel foglalkozik.
„Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk, mit érnek el azzal, ha mi dicsérjük őket, és jelent-e számunkra valamit ez a mai ünneplésünk? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket Fiának biztos ígérete szerint már maga a mennyei Atya dicsőít meg? Mit is számít nekik a mi megtapasztalásunk? A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a magasztalásunk. Csupán csak a mi hasznunk – és nem az övék – származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket.” Szent Bernát apát arról is szól, milyen haszon származhat a szentek tiszteletéből: a mai ünneplés felkelti a vágyamat arra, hogy egykor méltó legyek az üdvözült lelkek társaságára.
Itt a földön mi mindenre képesek vagyunk, hogy bekerüljünk egy ún. „jobb társaságba”. Ez a „jobb társaság” kinek-kinek mást jelenthet. Egy vagyonos ember talán szeretne bekerülni a 100 leggazdagabb magyar közé; egy sportoló szeretne bekerülni az élmezőnybe; egy igyekvő diák szeretne bekerülni a tanulmányi versenybe; egy hívő talán szeretne bekerülni egy jó vallási közösségbe stb. – és ha bekerült, ha befogadták, milyen boldog! Hát akkor az apostolok, vértanúk és hitvallók társasága ne érne meg minden fáradtságot?
3. Vajon törekszünk-e igazán a szentek társaságába? Ez életünk egyik legfontosabb kérdése. Vagy elvesztettük a reményünket a szentségre? Hogy úgysem sikerül!? Ha viszont vágyom a szentek társaságába, akkor hogyan lehet a másokkal való érintkezésben továbbadni elkötelezettségemet, hogy szentté akarok válni?
Ha valaki tanár akar lenni, ezt olykor már fiatal korában tudomására hozza környezetének. Életét erre irányozza be, ennek rendeli alá. De ha valaki szent akar lenni, vajon hogyan hozza ezt tudomására környezetének? Ez nehéz kérdés! Mindenesetre szüksége van példaképre. Aki tanár szeretne lenni, annak van egy tanár példaképe. Az ember már csak olyan, hogy példákat szeret követni. Így vagyunk a szentekkel is: ők a mi példaképeink. Minden életkornak és minden élethelyzetnek találunk megfelelő példaképet.
Fiatal vagy? – szükséged van a tisztaság példaképeire, mint pl. Boldog Apor Vilmos püspök, vagy Goretti Szent Mária.
Családos vagy? – szükséged van a családi élet szentjeire, mint pl. Boldog Batthyány-Strattmann László, vagy Gianna Beretta Molla (májusban oltárra emelt 4 gyermekes olasz orvosnő, aki áldott állapotban lévén nem operáltatta meg rákos méhét, csakhogy gyermekét világra hozhassa. A gyermek egészséges lett, ő egy hét múlva meghalt.)
Különböző életkorunkban, különböző élethelyzetünkben válasszunk magunknak olyan szentet, akit különösen közel érzünk magunkhoz vagy élethelyzetünkhöz. Ezzel a kiválasztással kifejezzük abbéli vágyunkat – akár környezetünk felé is –, hogy mi is szeretnénk a szentek közé tartozni.
A példakép kiválasztásával fejezzük ki, hogy mi is szeretnénk tiszták, hősök, szentek lenni. Ámen. Verőcei Gábor/MK