Mert ha mindent szabad, akkor nem tudjuk megvalósítani magunkat. Ezt a szemléletet sokan teljes jóhiszeműséggel és naivan vallják, hiszen úgy nőnek fel, hogy mindent megtehetnek, amit kifejezetten nem tiltanak a jogszabályok. S nem értik, hogy miért nincs mégsem béke az emberek között.
Aki mindig mindenben válogat, ételben, partnerben, autóban, lakásban, biztosítóban, plázában, tv-csatornákban, internetes honlapokon, és így tovább, az egyáltalán nem szabad ember. Ez egy nagyon finom, és igen kínosan lerakható béklyó. Ez az ember rabja a szabadságnak. Nem arról van szó, hogy válogatás nélkül mindent fogadjunk be, és nem is arról, hogy nem válasszuk ki a legjobbat, hanem arról, hogy a lehetőségek közül merjünk dönteni.
Ma elterjedt nézet, hogy egy adott időtartamot nem döntés-előkészítésre fordítunk, hanem pusztán arra, hogy válogassunk. S a végén még kiégettebbek vagyunk, mint az elején.
Krisztus nekünk adta Szentlelkét, hogy adottságaink szerint kötelezzük el magunkat mások szolgálatára. Válogassunk, de ne a végtelenségig. Döntsünk, de ne elkapkodva.
Sánta János