Mindig volna okunk kétségbe esni – 2006. július 7.

Volna rá okunk. Pl. egy nehéz lelki válságból kilábal egy olyan ember, aki magát nem hívőnek mondja. Összegyűjti az energiáit? Valakitől erőt kap? Emberileg nézve értelmetlennek tűnik. Nem hívőnek mondja magát, de előre tud nézni, akkor viszont nem reménytelen. Van távlata.

Egyébként is, Isten a hitet nem adja remény és szeretet nélkül. E három összetartozik, mint a múlt, a jelen és a jövő. Ha valaki nem hívő, akkor kötelező volna neki reménytelennek és szeretetlennek lennie, és mégse így van. Nem tudjuk magunkat Istentől elkülöníteni. Talán még az öngyilkos se, bár ezt nem áll módunkban tőle megkérdezni.

Merjünk az unásig emlegetett közhelyeket kérdéseinkkel megbolygatni. E nélkül tényleg bebetonoz bennünket a sokféle kétség, márpedig az egységre lettünk meghívva.

Sánta János