Mindszenty Józsefre emlékeztek Rómában

Koncelebrált Vincenzo Criscuolo, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának általános relátora; Kovács Gergely pápai káplán, a Kultúra Pápai Tanácsa irodavezetője; Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet rektora; Ruppert József, a piarista rend generál posztulátora; Harsányi Pál Ottó ferences, a római Pápai Antonianum Egyetem erkölcsteológus adjunktusa, valamint Nocoń Arkadiusz lengyel prelátus.

Jelen volt Győriványi Gábor és Balla János, Magyarország szentszéki, illetve római nagykövete. A szertartáson részt vettek a Szent István zarándokházat gondozó Kalocsai Iskolanővérek, élükön Dávid Bernadett általános helynöknővel; továbbá Bernadett Anrig teológusnő, a Pápai Svájci Gárda főparancsnokának felesége és római magyar hívek, köztük Mihályi Géza, aki az 1956-os magyar forradalom után érkezett Olaszországba, és aki 1971-ben személyesen találkozhatott Mindszenty József bíborossal, római tartózkodása idején.

Németh László pápai prelátus a szertartás elején külön köszöntötte Vincenzo Criscuolo kapucinust, aki a kongregációba beérkező összes boldoggá-, illetve szenttéavatási eljárás relátora. Az olaszországi magyar főlelkész kiemelte: a két nagykövet jelenléte is hangsúlyozza, hogy Magyarországon is nagy jelentőséget tulajdonítanak Mindszenty József bíboros boldoggáavatásának.

A Vatikáni Rádió kérésére Németh László közzétette a szentmisén elhangzott szentbeszédét:

„Ma itt, a magyar kápolnában Isten Szolgája Mindszenty József bíboros boldoggáavatásáért imádkozunk, születésének 120. évfordulója alkalmából. Három pontban emlékezem a bíborosra: Mindszenty és a kápolna, Mindszenty és a kápolna magyar szentjei és boldogjai, Mindszenty a magyar kápolnában.

1971. október 2-án Mindszenty József bíboros meglátogatta a római Szent István Házat, és az emlékkönyvbe azt írta, hogy a magyar katolikus egyház megvalósult álma boldogsággal tölti el. Az álmot még 1945-ben álmodta meg, amelyet a hozzá hű emigráns magyar papok, akik őt szellemi vezérüknek tartották, 1967-ben valósítottak meg.

1976 februárjában, azt követően, hogy a bíboros 1975-ben elhunyt, az európai magyar főlelkészek a Szent István Házban tartott találkozójukon úgy határoztak, hogy a bíboros álmának megvalósítását még kiegészítik azzal, hogy a felépült zarándokház után kezdeményezik egy magyar kápolna létesítését a Szent Péter-bazilikában. Kezdeményezésük nyomán jött lére tehát ez a kápolna, és így elmondhatjuk, hogy ez valamiképpen Mindszenty bíboros álmának, a Szent István-i templom és zarándokház újraélesztésének eredménye.

1971-es római tartózkodása során a bíboros ellátogatott a szenttéavatási kongregációba, és érdeklődött a magyar szentté- és boldoggáavatási ügyek után. Bécsből pedig Zágon Józseffel és Magyary Gyulával levelezett annak érdekében, hogy a magyar boldoggáavatási ügyek elinduljanak. Tudjuk: ezek az ügyek csak később indulhattak el. Ma a kápolnában már két olyan boldognak – Apor Vilmosnak és Batthyány-Strattmann Lászlónak is – van domborműve, akiknek ügyét Mindszenty bíboros a szívén viselte, de számos más ügyben is fellépett, amely ügyek még most is folyamatban vannak.

Azt is tudjuk, hogy Mindszenty 1945-ben, első római útja alkalmával XII. Piusz pápánál tett látogatásakor köszönetet mondott a pápának Árpád-házi Margit szenttéavatásáért is. A bíboros által tisztelt magyar szentek domborművei díszítik a magyar kápolnát, és bátran gondolhatunk arra, hogy 1980-ban, amikor odahaza Mindszentyről nem lehetett beszélni, a kápolna üzenete mégis az ő szándékát, eszméjét tükrözi vissza, amit jelmondatában is megfogalmazott: 'Pannonia Sacra', szent Magyarország.

2004-ben, amikor elhelyeztük Boldog Batthyány-Strattmann László domborművét a kápolnában, levelet írtam a Magyar Katolikus Püspöki Karnak, amelyben felvetettem, hogy az újabb magyar boldogok és szentek képét a kápolna bejáratával szembeni márvány falon bronz reliefekkel lehetne elhelyezni. Az a válasz érkezett, hogy addig erre vonatkozóan nem történik lépés, amíg Mindszenty bíboros boldoggáavatása meg nem történik. És most 2012-ben is azt olvassuk a magyar püspökök jubileumra írt levelében, hogy Mindszenty bíborost szentnek tartják, azaz itt a helye ebben a kápolnában, és reméljük, hogy képe ide kerülhet.

Mindig felvetődik a kérdés: mikor? Az elmúlt évtizedekben sok okot hallottunk: az ügye összetett, nem elég alaposan készítették elő, sok újabb forrás került elő; vannak, akik akadályozzák; aztán rendszeresen hangzottak el dátumok, mikorra készül el a pozíció, de még mindig nincs készen. Biztos, hogy mindabban, amit felsoroltam, van valami igazság vagy inkább féligazság.

Ha elgondolkodom az ügyön, akkor most is csak azt tudom megerősíteni, amit 2010-ben írtam az ügyéről: boldoggáavatása érdekében a sokszor széthúzásra hajlamos magyaroknak össze kellene fogni erőiket, tárgyilagosan, indulatoktól mentesen az ügy érdekében. Másrészről pedig be kell látnunk, hogy a bíboros ügye annyira össze van nőve az elmúlt korszakkal, hogy elsősorban nekünk kell azt önmagunkban földolgoznunk, helyre tenni, hogy a bíborost ne valakik ellen avassák boldoggá, hanem benne az igaz evangéliumi erényeket tisztelhessük. Példája azonban már most is előttünk áll, ahogy azt a püspökeink írják levelükben: politikai rendszertől függetlenül rendíthetetlenül kitartott az igazság mellett.

Imádkozzunk azért, hogy mi hűségesek legyünk a Szentatyához, amit ez a kápolna is kifejez. Tiszteljük a magyar szenteket, és kérjük közbenjárásukat hazánkért, és mi magunk is törekedjünk az életszentségre azáltal, hogy a bíboros példáját követve rendíthetetlenül kitartunk az igazság mellett!” – hangzott el Németh László pápai prelátus beszéde március 27-én Rómában bemutatott Mindszenty-emlékmisén.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír