„Mindszenty egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát” – idézte II. János Pál pápát Udvarhelyi Erzsébet, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, a kiállításnak otthont adó intézmény vezetője a prológusban.
A Mindszenty József születésének 120. évfordulójára rendezett tárlat azért is kiemelkedő ünnepi esemény a „királynék városában”, hangzott el többek között, mert Mindszenty, ha csak rövid ideig is, de Veszprém történetének, katolikus közösségének emlékezetes, tiszteletre méltó és meghatározó személyisége, püspöke volt, aki a városért, az egyházmegyéért sokat tett. A kiállítást a bécsi Collegium Hungaricum, a Balassi Intézet, a Collegium Pazmaneum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány, a Bécsi Magyar Történeti Intézet és a Veszprémi Főegyházmegye közös rendezésében láthatja a közönség ez év október 15-ig.
A Mindszenty Alapítvány nevében Kovács Gergely, a kiállítás kurátora latin nyelvű ünnepi köszöntést idézett a megnyitón, melyet főpapi bevonulások és harangzúgás közepette szoktak énekelni a szertartások kezdetén: „Ecce sacerdos magnus, qui in diebus suis placuit Deo… – Íme a főpap, aki életének napjaiban tetszett az Istennek”. 1944-ben a mostoha történelmi körülmények miatt nem lehetett ünnepélyes székfoglalása, főpásztori bevonulása Veszprém hitvalló püspökének – mondta –, s a rendszerváltozás után is viszonylag szerénynek tűnt a visszatérése, ám az idei Mindszenty-jubileum valóban felér egy nagy ünnepélyes bevonulással a nemzeti emlékezetbe, méltó tiszteletadással. Kívánta, hogy a bíboros eme jelképes bevonulása Veszprémbe minél többeket szólítson meg és vezessen közelebb hozzá, a magyar szentekhez és mindannyiunk üdvözítő Istenéhez.
Márfi Gyula érsek egy érdekes élményét osztotta meg a jelenlevőkkel 1999-ből, amikor is egy pápai fogadáson a sok közismert egyházi méltóság körében bemutatkozva II. János Pál pápának, a főpásztor szerényen elmondott neve után a „veszprémi” jelzőre reflektálva hozzáfűzte: „és Mindszenty József utódja a püspöki székben”. Mindszenty neve ma védjegy Európában, mondta, ezt sokszor megtapasztalta.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, Veszprém országgyűlési képviselője Mindszenty hitvalló életútját méltatta. Kezdettől küldetést teljesített, a legnehezebb küldetést, Jézus küldetését – mutatott rá. Erre vall, hogy milyen hatalmas erők mozdultak meg ellene már hivatása kezdetén. Mintha látta volna a rá váró megpróbáltatásokat, jelmondatát sorsszerű megérzéssel választotta meg: „Devictus vincit! / Legyőzetve győz.” Látszólag valóban legyőzték, hiszen mindkét totalitárius rendszer börtönbe vetette, mégis ő győzött, túlvilági küldetését teljesítve. Élete példájával tett tanúságot arról, hogy csak megalkuvás nélkül lehet a célt elérni megvalósítani. Tudta: egyetlen ellenség van, a totalitárius rendszer, legyen az nyilas vagy kommunista vagy bármiféle.
Nagy Károly kanonok, a székesegyház plébánosa – az első Mindszenty- emlékérem birtokosa – is megemlékezett a vértanú főpapról, s elmondta, hogy a rendszerváltást megelőzően kezdeményezte emléktábla avatását Mindszenty tiszteletére Nemesgulácson, azon a plébánián, ahol akkor szolgált, s amelyet Mindszenty alapított. Emlékezetes pillanatok voltak, mikor cserkészei hozhatták a vállukon haza Mariazellből Mindszenty koporsóját. Most már a veszprémi bazilikában is van emlékműve Mindszentynek az ő kezdeményezésére, fűzte hozzá.
A tárlatot és az ünnepi alkalmat Porga Gyula veszprémi polgármester is üdvözölte, kiemelve, hogy a bíboros a magyarság és a kereszténység nagyköveteként élte életét. Végül Kahler Frigyes történész méltatta Mindszenty életművét, felidézve földi útjának nevezetes állomásait, melyek során végig az evangélium tanítása vezette. Az ünnepség Szent István-napi szentmisével zárult, melyet Márfi Gyula érsek mutatott be a bazilikában.
Az eseményről képgalériát tekinthetnek meg itt.
Toldi Éva/Magyar Kurír