Mindszenty-zarándoklat a hercegprímás születésének 120. évfordulóján

Idén a világ minden részére szétszóródott magyarság az utolsó esztergomi hercegprímásra, Mindszenty Józsefre emlékezik, aki 1892. március 29-én látta meg a napvilágot a nyugat-magyarországi Csehimindszenten. Szlovákiában az emlékév Révkomáromban vette kezdetét, de tiszteletére Rómában, Bécsben és Münchenben is ünnepi szentmisét tartottak.

A Legfőbb Ügyészség néhány héttel ezelőtt meghozott határozatával véglegesen lezárult Mindszenty József bíboros rehabilitálási eljárása, amelyet Erdő Péter bíboros kezdeményezett. A Budapesti Népbíróság IX. 254/1949 szám alatt folytatott ügyében a Legfőbb Ügyészség már 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. Az 1990. évi XXVI. törvény a törvénysértő elítélések orvoslásáról szólt, a mostani határozat pedig a korábbi perújítási nyomozás hivatalos lezárását jelenti. Erdő Péter bíboros ennek kapcsán közleményt adott ki, amelyben kifejti: „ez az esemény egy szenvedésekkel teli, hosszú történet összefoglalása”, amely reménye szerint „hozzájárul múltunk igazságának megismeréséhez, népünk lelki gyógyulásához és felemelkedéséhez”.

Mindszenty Józsefről a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottsága közleményben is megemlékezett. Ebben olvasható: „személye jelképpé magasodott, a magyar katolikus közösség és az egész megkínzott és elnyomott magyar nép jelképévé. Születésére emlékezve hajoljunk meg nagysága előtt”. A dokumentum emlékeztetett arra, hogy Mindszenty József felemelte szavát a rasszizmus és a zsidóüldözés ellen, és követelte, hogy a nácik és a nyilasok adják fel harc nélkül a Dunántúlt, és ne folytassák az értelmetlen pusztítást. A háború után a svábok kitelepítése ellen és a Csehszlovákiából elűzött magyarok érdekében szólt, valamint ellenállt a sztálinista diktatúra vallást pusztító nyomásának. Mint a körlevélben olvasható, Mindszenty József születésének 120. évfordulójára emlékezve „akkor lesz hozzá méltó az ünneplésünk, ha ma is tiszteljük történelmünk teljes igazságát, ha Krisztus fényében szemléljük az embert és a világot. Ha nem egy-egy érdekcsoport elfogultságával, hanem a mindenkit elfogadni és mindenkivel kiengesztelődni kész szeretet bátorságával nézzük múltunkat és jelenünket. Ha hitünk elszántságával utasítunk el minden rasszizmust és nemzetiségi gyűlölködést. Ha úgy szeretjük népünket, hogy közben mindenki másban is megbecsüljük Isten képmását és a Teremtő kultúrákat alkotó bölcsességét.”

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír