A Missziós Néprajzi Múzeum új kiállítása a Vatikáni Múzeumokban

A Missziós Néprajzi Múzeumot XI. Piusz pápa 1926. november 12-én hozta létre „Quoniam tam preclara” kezdetű motu propriójával, s a múzeum székhelyeként a Lateráni Apostoli Palotát jelölte meg.

A néprajzi gyűjtemény törzsanyagát az a több mint 40 ezer tárgy képezi, amely a Lateránban, az 1925-ös szentév alkalmából megrendezett Egyetemes Missziós Kiállításon volt látható. Ezeket a világ minden részéről a missziós országok ajándékozták a Szentatyának. Ehhez a gazdag gyűjteményhez csatlakozik még a Vatikáni Múzeumok, valamint a Népek Evangelizációjának Kongregációja birtokában lévő kollekció, illetve különféle adományok.

A Néprajzi Múzeum 1963-ig maradt eredeti helyén, amikor Boldog XXIII. János pápa úgy rendelkezett, hogy a lateráni Apostoli Palota más gyűjteményeivel együtt költöztessék át a Vatikánba, hogy helyükre a római egyházmegyei vikariátus irodáit rendezhessék be. A legkorszerűbb muzeológiai szempontok figyelembe vételével két szinten rendezték be a missziós tárlatot a Vatikáni Múzeumokban.

Az egyik útvonal a nagyközönség számára 25 Európán kívüli ország valláskultúrájának tárgyait mutatja be, egy másik útvonalat pedig a kutatóknak, szakértőknek szenteltek, az egyes helyi kultúrák részletesebb ismertetésével.

Amikor XI. Piusz pápa 1926. január 10-én bezárta az Egyetemes Missziós Kiállítást, anyagát egy rendkívül értékes lapokat tartalmazó nagy könyvhöz hasonlította, hangsúlyozva, hogy ennek a könyvnek mindig nyitva kell maradnia.

A Vatikáni Múzeumok 500 éves jubileuma alkalmából újra megnyitott tárlat a Néprajzi Múzeum gazdag anyagából elsősorban Kínát, Japánt, Koreát, Tibetet és Mongóliát mutatja be.

A bejáratnál az akkor még a Propaganda Fide nevet viselő (ma a Népek Evangelizációjának Kongregációja) püspököknek és misszionáriusoknak szánt, 1659-ben közzétett utasításait olvashatjuk, amelyek jóval megelőzték korukat: „Ne tegyetek semmiféle erőfeszítést arra, hogy megváltoztassátok a helyi lakosok szokásait, szertartásait. Nem az a feladatotok, hogy az európai országokat áthelyezzétek Ázsiába, hanem az, hogy a hitet honosítsátok meg.”

A Missziós Néprajzi Múzeum anyaga arról tanúskodik, hogy a misszionáriusok nagy tiszteletben tartották a befogadó országot és lakosságát. Az egyik legértékesebb darab az az 1935-ben készült kínai keresztény oltár, amely a pekingi Katolikus Egyetem kápolnájából származik. A helyi hagyománynak megfelelően lakkozott fából, szögek alkalmazása nélkül, egymásba illesztett darabokból készült oltár vörös és arany díszítése taoista, buddhista elemeket is tartalmaz. Az oltár két oldalán az alfa és omega kínai, stilizált betűfelirata látható, míg középen a Jézus név olvasható, a Kr. előtti 221–206 között élt Qin dinasztia idején használatos írásjegyekkel. A tabernákulumot a kicsinyeit vérével tápláló pelikán díszíti, utalással az Eucharisztiára; míg az oltár különböző részein felfedezhetők a hagyományos kínai állatfigurák, mint a sárkány, az egyszarvú vagy a főnixmadár.

VR/Magyar Kurír

Kép: top-roman-tours.com